Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása
Életrajzom
alkalmával e tudós férfiak. Talán csak azért, hogy saját maguk számára foglalják le a tiszteletet? Vagy talán nem is tudják mi az 40 évig a közpályán munkálni és a szenvedő emberiségnek szolgálni? A clerusok a superiorok példáját követik. Egy tályogot kellett felnyitnom, elé veszem az igen alkalmas tenotomat, melyet 44 év óta zsebemben mütevői célból hordani szoktam, és megnyitáshoz készülök, erre ellenvetést tesz a beteg, de én megnyugtatom, gyorsan megnyitom és véget vetek az operatiónak és evvel távozom, de alig távoztam, már panaszosan bejelentette a clericus a vicerectomak, hogy én nem chirurgiai eszközzel, hanem zsebkéssel metszettem fel neki a daganatját. Másnap a vicerector ezt szemrehányólag és duzzogva mondja el. Lássa főtisztelendő Úr! - felelék én, megmutatva az eszközt neki - ez nem zsebkés, habár hasonló is ahhoz, hanem operatiókhoz való igen célirányos finom kusztora, melynek neve tenotom, és melynek a zsebkéssel csak azonos nyele van, hogy a pengét befogadja, különben nem tudnám veszély nélkül mindig magammal hordani. Hitte is, nem is a vicerector, de én felkiáltok: Oh, buta simplicitas! 3 6 Kórese- Negyvennégy éves orvosi gyakorlatom gazdag tapasztalásban, melyet leírteimből nom nem e helyhez tartozik, egy életleírás rövid keretébe be sem foglalható, és inkább orvosok vennék annak hasznát, mint a laicus olvasó; azonban némely tanulságos eseteket kikapok és rendszer nélkül - mint azt emlékezetem éppen eszembe juttatja - okulás végett előadok. Báró Rudnyánszky Samu kanonokhoz hívtak. Belbajban Dr. Palkovics kezelte, egyszer lenyírta ollójával tyúkszemét és körmét a lábán, megsértette ujját, elhanyagolta, házi szerekkel rosszul kezelte. Mikor hivattam, már üszkös - Brand - volt a seb és vérmérgezés állt be. Meghalt az óriási testalkatú eszes főpap 1848-ban. Majthényi Adolf esztergomi kanonok - ifjúkori jó ismerősöm - súlyos chronicus bajba, mézes hugyárba (diabetes mellitus) esett. Midőn öt láttam és tanácsommal élt, már sokáig kínlódott e bajában, gyenge volt, alig bírta az ágyat elhagyni, lefogyott, láza nem volt, étvágya jó, naponta 3-4-szer is nagyobb mennyiségű sült húst fogyasztott el és ivott rá vörös bort, vizelete oly bőven és gyakran ment, hogy több literre menő rendkívüli mennyiséget ürített ki és cukortartalmú volt, mellette kiálhatatlan, olthatatlan szomjúság kínozta. Dr. Seeger bécsi orvos, ki e betegséggel sokat foglalatoskodott és róla egy monográfiát is írt, és így tekintélynek tartatott, neki a Károly fürdőt ajánlotta és betegségét igen veszélyesnek mondotta. A Károly fürdőnek használata után hazajött, és keveset bízván a betegsége ellen alkalmazott szerekben, a fent említett diétát megtartotta, baja nem javult, társai tanácsára - de az én el3 6 együgyűség 100
