Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

lentanácsom dacára - ismét felment Bécsbe egy híres specialistához, talán ugyanazon Seegerhez consultálni. Ekkor az orvosokra pressziót gyakorolt, hivatkozván papi állására, melynél fogva nem fél a haláltól, melyre úgymond minden percben el van készülve, és igy minden tartózkodás nélkül elmondhatja neki véleményét a betegség lefolyásáról és kimeneteléről. Az orvos lépre ment. Elhitte hősiességét és bár kíméletes módon, elmondta, hogy számára mentség nincs, e betegség okvetlenül közeli halált hoz. Megrémült Majthényi! Erre még nem volt elkészülve! Nem hitte, hogy fog találkozni oly kíméletlen orvossal, ki a halálos betegségben sinylődőnek közeli halálát megjósolja és a legnagyobb jótéteménytől - a reménységtől megfosztja. Hazajött, rosszabbul lett, vizelete fennakadt, naponta csapolni kellett - ily alkalommal bíztatásaimat gúnyosan megvetette -, melyen nem csodálkoztam, miután a történteket hallottam, azért ezután csak részvétteljesen, de némán álltam mellette és sajnáltam! Szerepemet lejátszottam, ő pedig bánatában és fájdalmában 5 napra rá meghalt 1871-ben - nem jó az ördögöt a falra festeni! Nem csak a hystericus nők túl érzékenyek bizonyos erősebb szagokra nézve, hanem még oly nők is reagálnak rájuk, kik egyébként erősebb idegzet mellett többet kibírnak állani. Özvegy Szentgály ügyvédnőhöz hívtak, vértódulásai voltak a feje felé, melyeket alhaspangások idéztek elő, miután elhízottságánál fogva alig néhány lépést szokott tenni gyalog egész napon át. A reggeli látogatásom nála minden akadály nélkül folyt, de egyszer délután is elmenvén hozzá, midőn közvetlenül a fekete kávé ivása után a dohányfüstös kávéházból jöttem hozzá, amint a szobába léptem és közeledni akartam, felkiáltott: hagyjam el a szobát, a dohányfüstnek szagát, melyet magammal hoztam ruháimon, el nem viselheti. Igaz, azon rövid idő alatt míg én a csakugyan füstös kávéházban kávémat megittam, ruháimat annyira átjárta a füst, hogy még az úton sem párolgott el egészen. Midőn másszor hozzá készültem, mindenkor nagyon kellett vigyáznom, hogy ruhámat dohányfüst át nejárja, mit annál inkább is tehettem, mert dohányos egész életemen át soha sem voltam és azért a dohány szaga nekem is kellemetlen. De vajon csak irányomban volt-e oly érzékeny? Hát Feri fiának, a nagy dohányos jogásznak ruhái nem voltak áthatva a füsttől? Nyugodjon békében! Szerencsére nem élte meg derék és szép ügyvéd fiának szerencsétlen megtébolyodását, elszegényedését és az esztergomi közkórházban - szemem láttára - halálát. Sok hystericus nőkkel is volt bajom! Csak pillanatnyi javulást bírtam e nőknél előidézni: ők maradtak ezután is idegbajosak, mint eddig, némelyek még végső időben tébolyba is átmentek. Csak azok közül gyógyult meg gyökeresen néhány, kik jobb és kényelmesebb sorsból szegénységbe jutottak, 101