Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája

Tartalom - A FORRADALOM ELŐZMÉNYEI

birtokot kártérítés nélkül államosították, a földnélküli és szegényparasztságnak - mint már említettük - földet osztottak. A földreformot a társadalom igazságosnak tartotta. Az Esztergom népességének egyhatodát alkotó parasztság, amely főként Szentgyörgy mezőn, a város parasztnegyedében lakott, nagy kedvvel, a szabad, új élet reményével látott munkához. Zömükben tíz holdon aluli kisbirtokosok voltak, s bizakodtak, hogy szorgalmas munkával majd gyarapodni fognak. Ám ebből nem lett semmi. 1948-ban az állam megszüntette a parasztságnak kedvező „közbirtokosságot", aztán bevezették a kötelező terménybeszolgáltatást és a begyűjtést, emelték az adót, s hozzákezdtek az erőszakos termelőszövetkezetesítéshez. Az esztergomi parasztság a Rákosi-korszak végére, 1956-ra szegényebb lett, mint volt. Szentgyörgymezőn 1950. augusztus 20-án megalakult a „Micsurin" Termelőszövetkezet 24 taggal 100 kataszteri holdon. A szövetkezetet Tátrai József, szovjet hadifogságból hazatért szentgyörgymezői polgár szervezte meg szovjet mintára, s a tagok őt választották meg elnöknek. Ám a hatalom egy év múlva börtönbe zárta, s helyébe egy vezető kommunista párttagot helyeztek. Kenyérmezőn, vagyis Esztergom-táborban 1952-ben sikerült megalakítani a Kossuth Termelőszövetkezetet.

4 A két esztergomi szocialista mezőgazdasági termelőszövetkezetben 1956-ban negyvenhat tag gazdálkodott 417 kataszteri holdon. A forradalom alatt a Micsurin tsz. megmaradt, a Kossuth tsz. feloszlott. Az esztergomi parasztság - kevés kivétellel - ekkor még az önálló, kisparaszti gazdálkodás, „a kisüzemi magángazdaság" híve volt, s különösen sérelmesnek, jogtalannak tekintette a tulajdonát képező földjek „tagosítását", kisajátítását. * A városban - mint közigazgatási központban, ahová a környék népe vásárolni, piacolni is bejárt - számos kisiparos, kiskereskedő űzte hagyományos foglalkozását a háború után is. Rákosi proletárdiktatúrája (1948-1956) azonban nem tűrte a „tőkés magántulajdont". A kisiparosok műhelyeit, a kereskedők boltjait, üzlethelyiségeit, gyakran lakóházukkal együtt államosították, az iparosokat, kereskedőket szövetkezetekbe kényszerítették, vállalati dolgozókká, alkalmazottakká süllyesztették. A cukrászdák, eszpresszók, kávéházak, kocsmák, vendéglők, éttermek, szállodák az állami „vendéglátóipari vállalat" „üzemegységeivé" változtak. Az államosított kis pékségek helyett a „kenyérgyár" sütötte „a dolgozó nép kenyerét". Korlátozták az önálló ("maszek") fuvarosok tevékenységét is. Helyüket az állami fuvarozó, szállító vállalatok foglalták el. 15