Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája

Tartalom - A FORRADALOM ELŐZMÉNYEI

* A szocialista tervgazdálkodás az állami tulajdonú gyáripar, a nagyüzemi termelés fejlesztését tekintette fő feladatának. Esztergom e téren nem vetekedhetett a dorogi szénmedence és iparvidék adottságaival, létesítményeivel. Legjelentősebb ipari üzemét, a Rubik Ernő alapította AERO-EVER Kft.-t - közismert nevén: a „Repülőgépgyárat" - 1948-ban államosították Sportárutermelő Nemzeti Vállalat néven. A vállalat 450-500 dolgozót foglalkoztatott. A Petz testvérek Iparművek Rt.-bői és a Knoor Vasöntödéből alakították ki az Esztergomi Szerszámgépgyár Nemzeti Vállalatot 240-250 dolgozóval. Több kisebb, államosított üzem összevonásával 1950-ben létrehozták az Esztergomi Fémszerelvénygyárát. Hasonló módon alakult meg az Esztergomi Fatömegcikk Vállalat és egyéb vállalatok, szövetkezetek.

5 Az ötéves tervek fokozott termelési követelményei miatt az üzemekben növelni kellett a munkáslétszámot. Új munkásokkal, dolgozókkal teltek meg az esztergomi munkahelyek. A városban lakó, párthatalomnak gyanús, „osztályidegen" polgárokból (horthysta katonatisztekből, rendőrökből, hivatalnokokból, altisztekből, vállalkozókból), illetve a környék megnyomorított községeiben munkát, megélhetést nem lelőkből, a felnövekvő, munkakezdő ifjúságból gyarapodott meg a dolgozói, termelői létszám, s született meg Esztergom új munkásosztálya. Ennek a munkásságnak gyorsan kifejlődött az összetartozás-érzése, az osztálytudata, az önbecsülése és társadalmi hivatástudata. Ebben közrejátszott az az alkotmányos tétel, hogy „a szocialista társadalom vezető, uralkodó osztálya a munkásosztály"; az ezt mindennap harsányan terjesztő propaganda; a kötelező munkaidő és közös munkavégzés teremtette kohézió és szolidaritás; a vegyes társadalmi összetételből, tapasztalatból is eredő, fejlettebb gondolkodási szint; a nagyüzemi termelésből adódó szervezkedési, „összebeszélési" lehetőség. Az öntudatos esztergomi munkásság összességében a demokrácia és a szocialista társadalmi-gazdasági rend híve volt, de támadtak sérelmei, ellenvetései is. Állandóan védekeznie kellett a „tervteljesítés" jelszavával követelt, feszített munkatempó és egyre szigorúbb munkanormák szorítása ellen. Sérelmesnek tartották a fegyelmezett, erőfeszítő munkáért kapott, a szűkös megélhetést is alig fedező fizetést. Nem értettek egyet az állampártnak azon eljárásával, hogy a szocialista vállalatok, szövetkezetek vezetőinek a párt, az MDP által kiszemelt, megbízható, kommunista párttagokat nevezték ki, s a kiválasztásnál nem a rátermettség, a képzettség, hanem a „munkás-paraszt származás" és „a párthoz való viszony" volt a döntő szempont. A munkások, a dolgozók a kiemelt káderek közül csak azokat az igazgatókat, főmérnököket, személyzeti, munkaügyi vezetőket, üzemvezetőket, 16