Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája

Tartalom - A FORRADALOM ELFOJTÁSA

lett hódolnia, meg kellett alkudnia az új rendszerrel. Nem kívántak tőle sokat: Fogadja el a szovjet jelenlétet, a Szovjetunió iránti hűséget; ismerje el törvényesnek a Kádár-kormányt és a pártállamot, a „proletárdiktatúrát"; nyugodjék bele, hogy az országot, a gazdasági, társadalmi, kulturális életet, mindent az MSZMP, az egyeduralkodó párt irányít; ne izgasson, ne lázadozzon, ne támadjon a népköztársaság, a szocialista társadalmi rendszer ellen! - Az 1956-os eseményeket fogadja el ellenforradalomnak, felejtse el, ne beszéljen róla! A behódolásért cserébe nyugodtan és hallgatagon dolgozhat, élheti a maga békés, családi életét, szorgalmas munkával javíthatja életszínvonalát a Párt és az állam védőszárnyai alatt, a megszüntetett, ám valójában létező államvédelmi hatóság titkos ellenőrzésével. Az esztergomi polgárok, dolgozók is behódoltak, megkötötték a maguk alkuját. Mindenki a saját erkölcsi felfogása, emberi minősége és jelleme szerint válhatott I. vagy II. osztályú állampolgárrá. A párt körül nyüzsgő, érvényesülő valakivé, vagy szolidan viselkedő, szerény dolgozóvá. Egyben megegyeztek: még szűkebb családi, baráti körben sem beszéltek 1956-ról, forradalmi részvételükről. Emlékeiket a hallgatás és szándékos feledés burkába temették. Lelkük legmélyére dugták el. 168