Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája

Tartalom - A FORRADALOM ELFOJTÁSA

MEGTORLÓ PEREK Bár az 1957. esztendő első felében foganatosított hatalmi intézkedések elsődlegesen a társadalom elrettentését és behódoltatását szolgálták, kitűnt belőlük a bosszúszomjas szándék is az ellenséggel (a forradalmárokkal) való leszámolásra, a megtorlásra. Ám mivel az egész néppel (tízmillió magyar forradalmárral) leszámolni nem lehetett, már 1956 decemberétől hozzákezdtek a bűnbakok kijelöléséhez. Aztán az internáló táborba hurcolt, időszakos, „preventív" őrizetbe vett, fegyelmileg elbocsátott, vagy éppen békén hagyott „ellenforradalmárok" közül kezdték kiválogatni, letartóztatni, kihallgatni azokat, akiket a - bolsevik mintájú - koholt, koncepciós megtorló perek vádlottjainak kiszemeltek. Ezt a műveletet, a büntető eljárás előkészítését és lebonyolítását az MSZMP Komárom Megyei Intézőbizottsága, a megyei pártbizottság felügyelte. A helyi pártvezetőség, a párttitkár feljelentésére, javaslatára az illetékes rendőrhatóság, pontosabban a nép által rettegett és utált ávós tisztekből lett „politikai nyomozók" folytatták le a rendőrségi vizsgálatot. Ennek alapján az Esztergomi Megyei Ügyészség szolgalelkű, jellemtelen ügyészei ellenvetés nélkül, a pártbizottság utasítása szerint emeltek vádat, s terjesztették az ügyet az Esztergomi Megyei Bíróság elé. Az ügy tárgyalásával megbízott szakvégzett bíró: a bíróság elnöke a két népi ülnökkel együtt aztán a pártbizottság óhajának megfelelően elítélték a vádlottakat. Még akkor is, ha ennek nem volt törvényes alapja. Legtöbb esetben a nyomozók, az ügyészek, a bírák is tudták, hogy ártatlan embereket juttattak törvénytelenül börtönbe. A sok „56-os ügy" miatt a büntető eljárások elhúzódtak, s a letartóztatott „ellenforradalmár" vádlottak a túlzsúfolt börtönökben sínylődve, embertelen körülmények között várták „bűnügyük" bírósági tárgyalásának sorra kerülését. Ügyészeink, „a törvényesség őrei", a börtönviszonyok ellenőrei ebben az időszakban „elfelejtették" megszemlélni az Esztergomi Megyei Börtönben uralkodó állapotokat. Igaz, hogy az 56-os vádlottak méltósággal viselték sorsukat, a megpróbáltatásokat, mert biztosak voltak ártatlanságukban, lelküket nem terhelte bűn. A tárgyalásokon általában szerényen viselkedtek, hogy elkerüljék a túl súlyos ítéletet, és emelt fővel tekintettek lesütött szemű bíráikra. Az 56-os megtorló perek 1957 második felében, 1958-ban zajlottak, s részben áthúzódtak 1959-re is. De ez már a forradalom utótörténete, amivel a megrettent és behódolt társadalom nem kívánt foglalkozni. 169