Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája
Tartalom - A FORRADALOM ELFOJTÁSA
Mint ahogy a Munkásőrség felállítása, költséges fenntartása is a forradalomtól és a néptől való félelemmel indokolható. Fortélyos félelem uralkodott. * A hatalom új urai, az MSZMP tagjai még 1957 januárjában is elenyészően kevesen voltak, s tudták, hogy az ország népe nem szereti őket, mert a forradalom ügyét elárulták. A letartóztatások hatására ugyan februártól növekedett a pártba belépők száma, s február végén már 190 ezer MSZMI'-taggal dicsekedhettek, de ez az ország lakosságának mindössze két százalékát jelentette, 26 2 szemben a 98 százaléknyi, forradalommal érző lélekkel. Az MSZMP Esztergom Városi Ideiglenes Intézőbizottságában 1956 decemberében és 1957 elején a Zsámbékról jött Herbály János vezetésével még csak a régi, rákosista, „nem kívánatos" párttagokat találhattuk. (Márton István, Mundi József, Németh Pál, Sipeki Gyula, Szupek Ferenc stb.) Ha ezekhez hozzáadjuk a hadosztály, a helyőrség és rendőrség „Tiszti nyilatkozatot" aláírt, hűségesküt tett mintegy kétszáz tisztjét, tiszthelyettesét, a városi tanács apparátusának tíz párttagját, az üzemekbe, munkahelyekre visszatért funkcionáriusokat és pártba belépőket, az MSZMP-tagok száma 1957 márciusában Esztergomban is talán megközelítette a város lakosságának két százalékos arányát. * A sorozatos letartóztatásoktól, ünnepi begyűjtésektől és a pufajkásmunkásőr terrortól megrettent népet a kormány propagandáját terjesztő rádió és sajtó is elbizonytalanította, kezdte megosztani. Ezekkel a forradalom elfojtását és a nép eltántorítását célzó eljárásokkal párhuzamosan bevetették a megrettentés újabb hatásos módját: a minden dolgozó létbiztonságát fenyegető „fegyelmi elbocsátás, felmondás" korlátlan alkalmazását. Bárkit, bármikor megfoszthattak munkahelyétől. A pártállam álnok és álszent módján ezt a törvényesség látszatába burkolták. Hivatkoztak a Munka Törvénykönyv 112. §-ára, lehetett fellebbezni a szakszervezeti, vállalati, területi „Egyeztető Bizottságokhoz". Ezekben az egyeztető bizottságokban azonban a párt szolgálatába szegődött, jellemtelen alakok ültek, akik a „központi pártutasításnak" megfelelően (egy-két kivételtől eltekintve) minden fellebbezést elutasítottak. 26 3 Sok ártatlan, jóhiszemű esztergomi dolgozó járta végig ezt a hosszadalmas és végül eredménytelen „törvényes utat". 164
