Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája

Tartalom - A FORRADALOM ELŐZMÉNYEI

járást, mint kisebb közigazgatási egységet, amelynek szintén Esztergom volt a központja. Tehát Esztergomban működtek a megyei, járási intézmények, hivatalok. Ehhez járult még a városi közigazgatás a Városházán s egyéb városi intézményben. 1945. április 10-én megalakult a város új közigazgatási szerve, a Nemzeti Bizottság, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Polgári Demokrata Párt és a szakszervezetek három-három képviselőjéből. A polgármester dr. Hajdú György lett. A háború előtti politikai viszonyokhoz képest ez már egy új, demokratikusabb állapotot jelentett még akkor is, ha a Nemzeti Bizottság és a pártok működését a SZEB (valójában a szovjet helyőrségparancsnok) felügyelte, ellenőrizte. A Nagyvárosi Olvasókörben április 8-án megalakult a Földigénylő Bizottság, hogy a 363 földigénylő szegény parasztcsaládot törvény szerint földhöz juttassa. A város lakosságának jelentős hányada mezőgazdálkodásból élt, és a Várhegytől (a Bazilikától) északra eső Szentgyörgymező, vagy a várostól délre fekvő lapály, a Kenyérmező földjeit művelte. A földosztással társadalmi igazságosságot igyekeztek szolgáltatni. A társadalmi igazságszolgáltatás elve alapján állította fel a szovjet megszállók által gyámolított, irányított új hatalom 1945. április 27-én az Igazoló Bizottságot. Ennek működését már kritikusan fogadta a társadalom, mivel gyakran szovjet szempontok szerint döntöttek. Nem igazolták például a háború sodrában angol-amerikai hadifogságba kerülteket, vagy a szovjet frontra vezényelt tartalékos tiszteket, katonákat, amiről az illetők nem is tehettek. A nem igazoltakat nem alkalmazhatták szakmájukban. Az sem tetszett az esztergomiaknak, hogy a szerveződő Magyar Kommunista Pártba (MKP) - melynek a köztiszteletben álló Martsa Alajos lett a titkára - belépett volt nyilasok, gátlástalan törtetők s más kétes személyek „igazoló eljárás" nélkül érvényesülési lehetőséget kaptak a győztes szovjet hatalom által kivételesen támogatott pártjuk révén. Mindezek ellenére a város lakói bíztak a megújulásban, a demokráciában, s örültek az általános, titkos, egyenlő választójognak, amivel úgy gondolták, hogy kezükben tarthatják a jövőt. Az 1945. évi novemberi nemzetgyűlési választáson győztes Független Kisgazdapártot azonban a kommunisták politikai és rendőri manőverekkel szétverték. Az 1947. augusztus 31-i nemzetgyűlési választáskor Esztergom 11.360 választópolgárából 6987 szavazott Slachla Margit Keresztény Női Táborára, s csak 1622 az MKP-ra és 1529 a Szociáldemokrata Pártra. Ez a választás végképp Esztergom ellen fordította a kommunista pártközpontot, amely ekkor már a szovjet hatalommal a háta mögött az ország korlátlan ura, bár ezt továbbra is a demokrácia jelszavával s látszatával palástolta. 9