Edvil Illés Gyula: Az Esztergomi Főszékesegyház

6 maradt oszlopfőn és párkánytöredéken bizantinizáló hatást érzünk.

4 Építésében minden bizonnyal résztvett nagyszámú lombard kőfaragó is. A XII. század végén, 1189 és 1195 között tűzvész áldozata lett a királyi palotával együtt.

5 Ez utóbbit III. Béla, a főszékesegyházat pedig Jób érsek építi újra 1195-ben.

6 Ebből, a régi alapokon — ugyancsak román stílusban — megújított, második főszékesegyházból mindössze a nyugati homlokzatán álló díszes főkapuzat, az ú. n. porta speciosa néhány márványtöredéke maradt ránk.

7 Egy ismeretlen festőnek a XVIII. század közepén készült olajfestménye

6 alapján, a következőkben kíséreljük meg a porta speciosa vázlatos leírását.

9 A díszes kapuzatnak egy pár szürkés kőpillér tartotta félkörív adta meg külső keretét, melyen belül az építészeti tagolás b—a—b ritmust követ, úgyhogy e külső keret falpillérei és a kapubéllet közötti kisebb, félkörívvel záródó falmezőket (b) egy-egy hornyolt törzsű, vörös márvány oszlop, ezeken belől pedig sima törzsű, fehér márvány oszloppár fogja közre. A külső pillérkerethez simuló oszlopok, fehér mészkőből faragott és hátrakötött kézzel térdelő, ruhás emberi alakok vállán nyugodtak ; a kapubéllet külső sarkain álló hasonló oszlopok pedig, vörös márványból készült, fejükkel egymás felé forduló, fekvő oroszlánok hátán állottak. A kapuzat befelé szűkülő rézsűjét (a) négy pár fehér oszlop és három pár vörös pillér tagolta, melyek fehér, illetőleg vörössel váltakozó fehér ívekben végződvén, csak fokozták a porta speciosa polikróm hatását. A külső keret és a kapubéllet közötti mezőkben, egymás fölött három-három próféta, a kapuszárak mezőiben — hasonló elrendezésben — három-három szent, a kapu szemöldökgerendáján pedig négy angyal alakját ábrázolta a művész. A szemöldökgerenda fölötti hosszúkás mezőben az esztergomi vár, III. Béla és Jób érsek alakja, valamint a bazilika látható. Végül a kapubéllet lunettájában: középen a Boldogságos Szűz, ölében a kis Jézussal, Mária jobbján Szent Adalbert, balján Szent István király; az ábrázolást két egyházi férfi és négy angyal alakja egészíti ki. A porta speciosa e figurális ábrázolásai színes márványlapokból, mozaikszerűen voltak kirakva, s az alakok merev tartásában és a ruhakezelésben még a hieratikus bizánci művészet kötött formái élnek tovább. Az 1223. esztendőben ismét tűzvész pusztítja el egész Esztergomot. A tatárjárás után, midőn IV. Béla 1256 december 17-én kelt oklevelében az esztergomi érseknek adományozza az eddig királyi birtokot képező várhegyet,

1

0 hogy azt ezentúl érseki zsoldosok védelmére bízza," lép előtérbe Esztergomnak, mint főpapi székvárosnak kizárólagos jellege, mely 1279-ben szilárdul meg végkép, amikor is III. Miklós pápa IV. Lászlóval egyetértve, Lodomér váradi püspököt