Edvil Illés Gyula: Az Esztergomi Főszékesegyház

Az Esztergom városa és messze vidéke fölött uralkodó magyar Sión sziklás ormán csak a XIX. század első felében építi föl újra négy áldozatkész prímás buzgalma a magyar katolicizmus fellegvárát. A mai hatalmas főtemplom helyén egykor állott, de immár elenyészett főszékesegyházak több mint nyolcszáz éves múltra tekinthettek vissza. Az első keresztény templomot az esztergomi várhegyen, a királyságot közvetlenül megelőző időben, Gejza fejedelem emelte székhelyén, Szent István első vértanú tiszteletére. Ebben a templomban kereszteli meg Vajkot, a fejedelem fiát, Adalbert prágai püspök. István király is Esztergomban székel és itt alapítja meg az első püspökséget, melynek fejét azután az első tíz ordinárius fölé — érsekké emeli. Egyrészt hadászati, másrészt közlekedési és gazdasági szempontok, valamint az a körülmény jelölhette ki királyi székhelyül az esztergomi várhegyet, hogy a Duna kanyarulatában, erdős dombok koszorúzta kies fekvése kiválóan alkalmassá tette egy középkori fejedelmi udvartartás számára. Utolsó fejedelmünknek és első királyunknak — a messze környéken uralkodó — e sziklás magaslatra esett választása nemcsak Esztergom város életének lett sorsdöntő mozzanata, hanem egyszersmind az ország első érseksége és főszékesegyháza kilenc évszázados történetének is. Szent István — Albericus krónikája szerint — ioio-ben építette föl az esztergomi várban az első főszékesegyházat a vértanúhalált halt Szent Adalbert püspök emlékére.

1 Ez a románkori főszékesegyház öt pár oszloppal három hajóra osztott bazilika volt, melynek keleti oldalán, a főhajó kívül-belül félköríves szentélyzáródásával ellentétben, az oldalhajók belső félköríves apszisai, az egyenesen záródó külső falon hangsúlytalanok maradtak.

2 Négy saroktornya csak az első emeleten fölül emelkedett ki a hossznégyszögű épülettestből.

3 A néhány fönn-