Edvil Illés Gyula: Az Esztergomi Főszékesegyház

29 és a díszítő elemekkel való takarékosság jellemzik. A XIX. századbeli klasszicizmus monumentális templomépítésére jellegzetes valamennyi műforma föllelhető a főszékesegyház épületén. Ilyenek: a klasszikus oromfallal záródó oszlopcsarnok, a homlokzatot közrefogó oldaltornyok, a dobra emelt kupola.

1"

9 Hozzáteendő még, hogy mind e stílusjegyeket kolosszális méretekre fokozzák, egyrészt az ünnepélyes külső, másrészt a távolra hatás érdekében. Habár egyéb építészeti stílusokhoz hasonlóan a klasszicizmust is idegenből plántáltuk át a hazai földbe, empire templomaink mégis tökéletesen beleilleszkednek magyar városaink hangulati képébe."" A főszékesegyház nemcsak hatalmas méretei és nem is csupán azáltal uralkodik messze távlatokon, mert magas dombtetőn emelkedik, hanem azért is, mivel egyszerű mértani testekből — egyenes hasáb, henger és félgömb — épül föl. Minthogy a főszékesegyház előtti térségen csak az északi papnövelde s két sorban csak tizenkét kanonoki lakóház épült föl, a Kühnel tervezte monumentális térmegoldás nem valósult meg. Sőt a templom előtti lejtő befásítása, valamint a kanonoki házak alacsony mivolta és egyszerű, dísztelen nyeregtetőzete miatt, az optikai benyomás számára, még e párhuzamosan haladó két házsor is elveszti eredeti jelentőségét. A klasszicizáló stílustörekvés érvényre jut a belső tér alakításában is. A javarészt egymás mellé rendelt téregységeket világosan hangsúlyozott szerkezeti elemek választják el egymástól. A térformák alaprajza kivétel nélkül parallelogramma. Ez egyszerű mértani formán kívül a fölépítésben még csak a félkörív jut szóhoz."' A szigorúan elhatárolt különböző téregységek avagy falsíkok nem áradnak egymásba. így pl. az oldalkápolnák annyira elkülönzöttek, hogv szinte mellékterek jelentőségével sem bírnak. A pillérek, az oszlopok s a rajtuk pihenő párkánvzat szilárd statikai jelleget kölcsönöznek az épületnek és a belső fölépítés kiegyensúlyozott nyugodtságát biztosítják. A finom aranyozások leginkább a konstruktív elemeket hangsúlyozzák. A falak egységes, hűvösszürke műmárvány burkolata s a derűs világítás a klaszszicizmusra jellemző monokróm színhatás tényezői. Noha a szürkét itt-ott barnásvörös váltja is föl s a kereszthajók falát diszkrét kék és sárga dekorációk is díszítik, mégis a templom belsejének uralkodó színe: a derűs világosszürke. Bár a belső tér alaprajzát tekintve inkább hosszanti elrendezésű, mégis az optikai benyomás számára mélységi kiterjedése sokat veszít erősségéből és a középponti elrendezés felé hajlik. A hatalmas kupola a hossztengely közepén ugyanis megállásra és ott időzésre késztet, nemcsak mivel a kupola alatti tér négyzete