Deák Antal András: A Duna fölfedezése
Tartalom - III.A DANUBIUS PANNONICO-MYSICUS, 1726
A DUNA FÖLFEDEZÉSE Potamographica vezeti be. Rajta Marsigli a Magyar Királyság területén a Dunába ömlő szinte valamennyi nevezetesebb folyónak és pataknak, valamint tónak és mocsárnak átnézeti képét adja - közli a térkép feliratában. A lap felső sarkában fontosnak tartotta felhívni az olvasó figyelmét arra, hogy a Dunát, a Tiszát, a Szávát, a Marost átszelő kis vonalak azokat a helyeket jelzik, melyeken a folyók szélességét és mélységét megvizsgálta. Ezeket a vonalkákat azonban hiába keressük. Valószínűleg a rézmetsző megfeledkezett róluk. A VI. kötetben azonban egy táblázatban külön is közli, hogy hol végezte el ezeket a méréseket, így végül is a mérés helyeit azonosítani tudjuk. A lap érdekessége a hegyek koszorúját a Kárpát-medence felett átkötő négy egyenes, melyekkel a szerző azt akarta megmutatni, hogy néhány jelesebb folyónak a medre a Dunához viszonyítva milyen magasan van. Ehhez kapcsolódva egy külön lapon az egyenesek mentén megrajzolta a Kárpátmedence metszet-rajzát illetve keresztszelvényét, így alkalma nyílt a vonal által metszett hegyek, völgyek, folyók egymáshoz viszonyított magasságát érzékeltetni: a Duna, Olt, Maros, Szamos, Tisza, Boszna, Drina, Száva, Temes, Verbas, Dráva, Ipoly, Garam és Vág folyók szerepelnek a négy szelvényrajzon. Magasságméréseit barométerrel végezte. (Hetven évvel később, amikor Hell Miksa és Sajnovics János a Vénusznak a Nap előtti elvonulását megfigyelni Vardö szigetére utazott, ugyanígy mérték meg útközben a helyek magasságát. 27 7) Miután a vízgyűjtőről képet adott, egyenként ismerteti a Duna felé siető folyókat, megnevezve forrásvidéküket, torkolatukat, hosszukat, valamint nagyságukat és II., III., IV. osztályba (csoportba) sorolja őket. Ezt követően visszatér a Dunához: medrének struktúráját, összetételét és partjait veszi szemügyre. Majd ismét keresztszelvények következnek, hogy a számokban megbúvó értékeket képileg is érzékeltesse: a Dunán 8, a Száván 2, a Tiszán 1 és a Maroson is 1 helyen végzett szélesség- és mélységméréseket, illetve Bécsnél, Pestnél és Komáromnál is megtette ugyanezt, de ezek profiljai elkallódtak — mondja mentegetőzve. Még ugyanitt közöl egy érdekes metszetet, amely az egyik oldalon a Dunát (Dömsödnél), a másikon a Tiszát (Szegednél), közte pedig a Duna-Tisza-közi hátságot mutatja a talaj minőségét is feltüntetve. 27 8 Az ábra Marsiglinak a folyók és mocsarak, folyók és tavak kapcsolata, valamint az egyes vizek földalatti összeköttetései iránti érdeklődésére utal. A néphit szerint, mondja, a Fertő-tavat és a Balatont is a Duna táplálja. Erre utal az a tény, hogy amikor könyvében azt írja, hogy van egy örvény Komárom alatt, Almás falu közelében, amelyről azt tartják, hogy Magyarországnak a Dráván inneni részén a hegyek között lévő Balaton ennek köszönheti eredetét, nem határolja el magát ettől a hiedelemtől. A vizeknek valamiféle föld alatti kapcsolatáról meg van győződve. Mind a mai napig nem tisztázott, de a szakemberek szerint létező jelenségre lett figyelmes Marsigli a DunaTisza-közén. Elgondolását A Tisza és Duna mocsarainak földalatti összeköttetése c. fejezetben írta le. Valószínűleg ide szánta a Duna-Tisza-közének fent említett metszetét. A terület azon részét is megvizsgáltuk — írja —, melyet a Duna és a Tisza alsó szakasza zár be Bácska környékén, és azt gyanítottam, hogy léteznek a víznek szerteágazó földalatti járatai, amelyek a Duna és Tisza mocsarait összekötik. Erre a feltételezésre az vezetett, hogy a két folyó párhuzamosan fut, vagyis mindkettőnek hasonló a lefolyása; a szóban forgó Alföld lejtése pedig kicsi. Elgondolását a gyakorlatban is igazolva látta, amikor is 1693. nyarán a Tisza rendkívül megáradt, és az árhullám nagyon tartós volt. A hatalmas kanyarulatok - 453 km-rel hosszabban kanyargott akkor a Tisza, mint manapság -, valamint a tengernyi mocsarak miatt a víz csak lassan húzódott le. Ugyanakkor - mondja -, a Dunában és mocsaraiban alig volt víz. Ennek ellenére Duna- Tisza köze lapályos mezői víz alá kerültek, és a Duna árteréhez tartozó bácskai terü27 7 Sajnovics naplója 1768-1769-1770. (ford. Deák A. András) Budapest, 1990. 27 8 DPM Tom. I. p. 75. 63
