Deák Antal András: A Duna fölfedezése

Tartalom - LUIGI FERDINANDO MARSIGLI: A DUNA MAGYARORSZÁGI ÉS SZERBIAI SZAKASZA

A DUNA MAGYARORSZÁGI ÉS SZERBIAI SZAKASZA A Márvány-tengeri halászok azt állítják, hogy ezek a tavak földalatti összeköttetésben vannak a tengerrel, mivel több ugyanolyan hal fogható benne, mint ezekben a tavakban. Ennek bírálatát külön fejezetben adjuk, melyben megmutatjuk az állítás tarthatatlanságát, illetve valótlanságát, amikor is elmondjuk, hogy az említett tavak a Duna földalatti ágainak részei. A halászok azt beszélik, hogy folyónk és a Márvány-tenger vize a Duna már említett nagyobb szűkülete fölötti víznyelői útján kapcsolatban állnak egymással, és ennek a kapcsolatnak a létezésére a vizának a halászata számukra elegendő bizonyítékot szolgáltat, mivel ugyanolyanokat fognak abban a tengerben is a Silivrea és Bizánc közti hosszú híd közelében. Elfogadnám, hogy a Fekete-tengerről a Trák-Boszporuszon át fel tudnak jönni a vizák, ha a gyakorlat mást nem mutatna: ennek a tengeri szorosnak a bejárata táján ugyanis, a halászok sohasem tudtak ilyen fajta vizát fogni, se a tenger másik helyén, kizárólag csak ebben az öbölben. A víz pedig természetes szabad mozgásában akár az irányát, akár a sebességét, ha tekintjük, mindig a nehezebb testek középpontja felé törekszik, azaz a magasból a mélybe; ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy egyes folyóknál a sok kanyarulat, miként a Tiszánál, vagy a meder teljes szélességében húzódó sziklazátonyok miatt, a víz egyenes vonalú mozgása az egyenes és örvénylő mozgás keverékébe megy át, hogy természetes pályáját követni tudja. A leírt valamennyi mozgásirányt az alábbi ábrákon mutatjuk be. 420