Deák Antal András: A Duna fölfedezése
Tartalom - LUIGI FERDINANDO MARSIGLI: A DUNA MAGYARORSZÁGI ÉS SZERBIAI SZAKASZA
A DUNA MAGYARORSZÁGI ÉS SZERBIAI SZAKASZA A DUNA VIZÉNEK MOZGÁSFORMÁI Partjaihoz viszonyított sebessége és folyásirányai szerint írhatjuk le bármely folyó mozgását. A Duna sebessége különböző pontokon más és más, sőt erősen változó - miként maguk a meder-keresztszelvények is különbözőek, hiszen a sebességgel összefüggésben növekszenek vagy csökkennek aztán egyazon szelvényben a víz mélységét illetően is eltérések vannak, amelyek a víz sodrától függően hol nagyobbak, hol kisebbek. Az idevonatkozó különböző megfigyeléseket megfelelő táblázatokba gyűjtötte - ezekben a folyadékok viselkedését hozza —, valamint tudományos magyarázatokkal látta el P. Castelli és P. Quillelmini. Az ő módszerüket igyekeztünk mi is tehetségünk szerint követni, és megfigyeléseinket táblázatokba rendezve ezúttal közre is adjuk. A mozgás sebességét - egy-egy tetszés szerint kiválasztott ponton, többnyire ott, ahol a folyókon hidat építettünk a víz felszínén, középmélységben, és a fenéken, illetve annak közelében mértük. Ezen három sebességérték birtokába pedig a következőképpen jutottunk. A kvadránst a csónak hátsó végében úgy erősítettük fel, hogy az a víz fölé nyúljon, aztán a kvadráns középpontjából induló zsinórt a már említett három mélységbe leeresztettük. A zsinór végére ólomnehezék volt erősítve, s a fent említett mélységekben az áramlás az ólomnehezéket különböző mértékben térítette ki, mégpedig annál erősebben, minél nagyobb volt a víz sodra. A különböző mélységekben végzett mérések alapján azt tapasztaltuk, hogy a víz sodrása a fenékhez közeledve egyre erősödik, ugyanezek a mérések pedig, amelyeket a folyó széltében különböző pontokon ismételtünk meg, azt mutatták, hogy minél közelebb van a víz a parthoz, annál inkább csökken a sebessége, leggyorsabb pedig a folyó közepén; miként ez a csatolt táblázatokból még világosabban kitűnik. Felettébb nyilvánvaló továbbá az is, hogy a vízben különböző irányú áramlásokat lehet tapasztalni - éppen a part és a meder sajátosságainak következtében. A Duna partjai ugyanis hol egyenes vonalban, hol pedig ívelten futnak: fekvésük szerint a folyó sodrának vonalát hol egyenesen, hol meg ferdén vezetik meg. Az a kényszer is, mellyel a víz az egyik parttól a másikhoz vetődik, egy harmadik, oldalirányú mozgást eredményez, ami ugyancsak a partoktól ered, amelyek az egyes helyeken a víz árját az efféle irányváltoztatásokra kényszerítik. A köves meder, még inkább pedig a sziklák, amelyek gyakran a hegyek között a víz útját állják, mélyedéseket, víznyelőket rejtenek, ezek a víz körkörös, vagy inkább spirál vonalú mozgását váltják ki, amit a németek Strudelnek, a rácok: seuventiamk, az olaszok pedig vorticmck hívnak; ezek a Duna felső-ausztriai szakaszán gyakoriak. Többek között híres az, amely Linz alatt látható — a közhiedelem szerint a Magyarországon található Fertő-tó is így keletkezett. Van egy másik is, de ez kisebb: Komárom alatt, Almás falu közelében, melyről azt tartják, hogy Magyarországnak a Dráván inneni részén a hegyek között lévő Balaton ennek köszönheti eredetét. Aztán a Temesi bánságban és a szerbiai Balkán-hegység lábánál lévő Galambóc és Fetislan között sok egyéb tó van még, melyeket térképünkön ugyancsak feltüntettünk. 419
