Csoóri Sándor: Esztergomi töredék

Tartalom - ELŐZMÉNYEK, KAPCSOLATOK (1971-1990)

CSOÓRI SÁNDOR MEGNYITÓJA KOLLÁR GYÖRGY KIÁLLÍTÁSÁN ESZTERGOM ÚJ FESTŐT AVAT* Ha nem volna túl sok korom és rozsda a szavainkon, túl sok gyanú és fáradság az idegeinkben, legszívesebben azzal kezdeném ezt a megnyitót, hogy egy új festőművész avatására jöttünk itt össze Esztergomban, s hozott bennünket Dunáról fújó szél, hóesés, hozott az öröm, a kíváncsiság, a megbizonyosodás jó ösztöne. S hogy mégsem így kezdem, ezzel a mellkastágító lélegzetvétellel, annak az első mondatokban megpendített okon kívül más oka is van. Mégpedig személyes. Néhány rövid találkozás után máris becsülöm annyira a fiatal Kollár Györgyöt, hogy életének ezt a kivételes pillanatát: első, nagyobb szabású kiállításának a csöndjét ne engedjem át könnyedén az ünneplés hangulatának, a hamar fakuló szavaknak. Kollár György huszonöt évesen is tudja, hogy a művész számára az igazi, s az egyetlen ünnep: maga a mű. Ami semmiképpen se vasárnapi ráadás a hatodik napra. Kiállított képei tagadhatatlanul egy kezdő ember vakmerőségéről vallanak. Oklevél nélkül és megbízatás nélkül úgy áll oda a kifeszített vászon elé, mint aki - valamikor még a kamaszkorában - csöndes, de szigorú hangot hallott: fess, rajzolj, mert csak így birkózhatsz meg életed lehetetlenségeivel. A csoda, persze, Párizsban sem és Esztergomban sem érik be csak úgy, önmagától. Meg kell érte kínlódni és dolgozni alaposan. Akkor is meg kellene, ha új szellemi izgalmaktól parázslanának a szemek, az agyak, az égbolt metszetei mindenfelől; ha új stílusok lázkiütéseit figyelhetnénk meg közel és távol a hetvenes évek kiállítási termeiben. De épp az ellenkezőjét láthatjuk. Az újító szellem fölhajtó ereje helyett inkább csak a középszer kicsapongásait. A jól táplált bizonytalanság ecsetkezelését mesterkélten. Hol sistereg, mondjuk, közkinccsé tehető képzelet, amely közönséget és fiatal művészt egyformán útra indít? Hol a világot átrendező szándék? A szemérmetlen, s már-már paráznasággal fölérő új látásmód, amely kiterjedése lehetne életünknek? Tudom, szónoki kérdések ezek és igaztalanok is, ha csak a festészetre vonatkoztatjuk őket. Mert például, hogy ki „korunk hőse", s főként milyen is ez a hős, ugyanúgy nem tudja az irodalom se, a film se, a politika se, mint ahogy az iméntiekre nincs válasz a festészetben. Értékek természetesen most • Elhangzott 1975. december 13-án, az esztergomi Művelődési Központban 40