Csoóri Sándor: Esztergomi töredék

Tartalom - ELŐZMÉNYEK, KAPCSOLATOK (1971-1990)

CSOÓRI SÁNDOR LEVELE VÉGVÁRI JÁNOSHOZ [Budapest, 1974. június] Kedves János, hogyan köszönjem meg az ajándékot? Soroljam ezt is a szegények örök nagyvonalúságai közé? Mindenesetre igazán zavarba hoztál. Ilyenkor szokták mondani: ha megnövök, meghálálom. Szívesen látnálak Sárándi Jóskával együtt, de holnapután reggel Karlovy Varyba utazunk, viszik a Hószakadást. Utána pedig Erdélybe kell átugranunk. pár napra. Kallós Zolit lecsukták, meg kell tudnunk, mit lehetne tenni az érdekében. Most úgy látom, hogy július 17-18-án még itthon vagyok. Ha a két nap közül bármelyik megfelel, írjatok és gyertek. Szeretettel köszöntlek Csoóri Sándor MI AZ, HOGY ESZTERGOMI FESTŐISKOLA? (Sárándi József beszélgetése Csoóri Sándorral - 1974. - Részlet) Csoóri S.: Hadd mondjak valamit. Miért van az, hogy egy népdal például, melynek tárgyi világa eltűnt, érték maradt? Mert az az érzelem, ami kifejeződött ennek a dalnak az éneklése révén valamikor, megőrződött. Nemcsak a sorok őrződtek meg, az érzelem is. Az a viszony, amit az éneklő érzett, aki „mással éli világát". Ilyen szempontból tehát az időszerűség és az érték fogalmát nem szabad összekevernünk. Ami érték volt egyszer az időben, marad továbbra is értéknek. Az egyetemes emberi értékekhez tartozik. Éppen ezért, ha egy festő a régi értékekből választ ki jelet, hogy láthatóvá tegyen valami mai érzelmet, vagy fogalmat, vagy indulatot, az önmagában nem időszerűtlen. Az emberi kultúra részei ezek a kultúrák: a középkor is, a népművészetek kora is. És hogy Végvári János ehhez a kettőhöz kötődött, annak azt hiszem megvan az oka. Részben az, hogy 1959 óta Esztergomban él, a szentendrei művésztelep szomszédságában. A szentendrei iskola nem volt idegen éppenséggel a népművészettől sem. Tudjuk, hogy a szentendrei iskolában mindkét irányzat megfogalmazódik, amely a nyugat-európai két nagy 30