Cseszka Éva: Esztergom 1956
Tartalom - Jaj a legyőzötteknek!
A vádirat egyébként láthatóan ellentmondásokkal van tele. A vádlók azt sem tudták eldönteni, hogy Gere György egyedül vádolható-e vagy sem, arról nem is beszélve, hogy egy ember - mint ahogy a vád állítja - képtelen lett volna az autóbusz sofőrje mellett állva őt fenyegetni, ugyanakkor az ajtóban állva erőszakkal visszatartani a tömeget. Kocsis Antal, a szerencsétlenül járt busz sofőrje a kihallgatás során tanúvallomását a következővel kezdte: „a vádlott nem azonos azzal, aki engem utasított". 364 A többi kihallgatott tanú is megerősítette, hogy az nem lehetett Gere György, mivel ő a lépcsőn állt. Kivételt csak G. Gyuláné vallomása 36 5 képezett, aki először fölismerte a vádlottat, később viszont ezt tagadta, ezért az ő vallomását végül figyelmen kívül hagyták. Egyébként a tanúk sem tudták egyértelműen rekonstruálni a buszban történteket, de a buszvezető mellett álló férfit egyikük sem azonosította a vádlottal, valamint tagadták, hogy bárkinél is fegyver lett volna a buszon. Az egyik tanú szerint a buszvezetőt más kényszerítette: „Hallomásból tudom, hogy valami Krajcsik nevű pincér, aki állítólag a múltban főhadnagy volt a Horti [sic!] hadseregben." 366 Ezt a vélekedést egyébként többen osztották a városban, a probléma csak az, hogy az említett pincér állítólag a busz tetején tartózkodott. További vádat képezett, hogy a Sötétkapunál történtek után Gere György lerészegedett, majd elvette az egyik honvédtiszt fegyverét, és egy nyugalmazott rendőr főhadnagyot megfenyegetett vele. A vádlott erre elmondta, hogy tényleg részeg volt, de a fegyvert nem vette el senkitől sem, hanem a földön találta. 36 7 A szóban forgó Czerman János százados is azt vallotta, nem Gere György vette el a fegyverét. 36 8 A vádlott Virág Sándor megfenyegetésére már nem emlékezett, de az őt hazakísérő Hargitai Mihály és maga a sértett, a már nyugalmazott Virág Sándor is azt állította, Gere György azért fenyegette meg, mert nem ismerte föl. 36 9 Végül Virágnak semmi baja nem esett. A vádlott október 28-án elindult beszolgáltatni fegyverét, de útközben találkozott Korom Károllyal, aki elvette tőle. Vádat képez még a tiltott határátlépés megkísérlése is. A vádlott egyedül ezt a vádpontot ismerte be. 1957. március közepén, amikor hazafelé tartott, látta, hogy házát körülveszik a pufajkások, ezért menekült el, először Békéscsabára, majd a szolnoki vonaton azt tanácsolták neki, hogy disszidáljon, mert deportálni fogják. A jugoszláv-magyar határon, Kadarkúton fogták el. 37 0 36 4 KEMÖL, EMB. B 123/1959. Bf. II. 1194/58, 4. 36 5 KEMÖL, EMB. B 123/1959. Kihallgatási Jegyzőkönyv 28-29., majd nem ismeri föl 73. 36 6 Uo. 31. 36 7 Uo. 12. 36 8 Uo. 72. 36 9 Uo. 26., ill. 27. 37 0 Uo. 13-14. 126
