Csernyánszky Mária: Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Paramentumai

Tartalom - V. Német és németes casulák a XV. századból

63 hajtott, áhítatosan szép fejét glória övezi, szőke haja vállaira omlik. Lejebb arany-, zöld- és kevés pirossal kissé domborúan hímzett hegyek, fák és virágok tűnnek elő s tájképi hátteréül szolgálnak az alatta következő jelenetnek, melyen Mária diagonális helyzetű, felnyitott sírját az apostolok veszik körül. Többen a sír mögött egy sorban, kettő pedig töredezett, virágos, gyepes földdarabon az előtérben helyezkednek el, valamennyien gyöngypalástban és zöld, illetve vörös átszövésű arannyal hímzett ruhában. Szent Péter fején ezüst tiara csillog. A sír külső fala és annak keresztbe fektetett fedele gyöngygyei volt borítva, mely már lepergett, többi része arannyal hímzett. A kereszt alján, ugyancsak töredezett földdarabon, melyen néhány virág nyílik, szakálas férfi szent térdel dúsredőjű gyöngyköpenyben és vörössel átszőtt aranyhímzésű ruhában. Profilban ábrázolt fejét hátra tartja és merően nézi a fenti csodát, felemelt jobbjával is ámulattal utal erre. Ha nem viselne szakált, János evangélistának vélnők, azonban inkább a hitetlen Tamásra kell gondolnunk. Egy, különösen az olaszoknál elterjedt, de általában ismert legenda szerint a szent Szűz mennybemenetelét sem hitte el Sz. Tamás, ezért kimegy a sírhoz s midőn ott feltekint az égre, látja az angyalok társaságában felemelkedő Máriát, aki leoldja övét, melyet bizonyságul ledob a kételkedő apostolnak. E legenda ábrázolása többször fordul elő a szövőművészetben. Egy XV. század végéről való, olasz származású, széles szövött sávnak ez a tárgya és a szóbanforgó casulakereszt is — amint az leírásunkból kitűnik — ezt ábrázolja. A régibb leltárak nem említik. Első kimerítő leírása az 1762-iki leltárban található: «Casula ex attalica merasini coloris auro texta, vetustate commendabilis, in medio habetur crux acupicta eaque unionibus pretiosis exposita et demum superne B. V. Mariae coronatio inter Deum Patrem et Filium,