Csernyánszky Mária: Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Paramentumai

Tartalom - V. Német és németes casulák a XV. századból

64 ah infra per angelos eius assumptio denique paulo infra alliquot effigies flectentium et inensae accumbentium omnes gemmis affatim expositae, sine stola et manipulo». Dankó tévesen a XIV. sz. végéről vagy legfeljebb a XV. sz. elejéről származtatja. Tévedésének oka egy máriacelli miseruha,

1 melynek brokát ja úgy a szövést, mint a minta beosztását és rajzát tekintve, ennek legközelebbi rokona és melyet a hagyomány szerint Nagy Lajos ajándékozott a híres kegytemplomnak. Azonban ma már tudjuk, hogy az ajándékozó Mátyás király volt, akinek korával a casula szövetének és domború technikájú keresztjének rajza is egyező időből való. A máriazelli casula nyomán keltezte Dankó a Mária mennybemenetelével díszített miseruhát a XIV. sz. végére. F.z a miseruhakereszt a legszebb magyar domború technikájú munka, melynek rajza olyan erős flamand hatást árui el, hogy méltán tehetjük fel, vájjon a terve nem származik-e egy — Memling körébe utalható — flamand mester kezétől, ami nem lehetetlen, hisz flamand képeket árultak Budán a XV. század vége felé s Estei Hyppolit is vásárolt ilyeneket.

2 Ha a terv idegen, flamand is lehetett, a hímzés hazai műhelyben készült, mert az öltések, a gyöngyözés és a fémfonállal összecsavart selyemszál alkalmazása ugyanolyan, mint a legtöbb magyar domború hímzésű casulakereszten. * A többi domború hímzésű casulának főtárgya a kálváiia. Ezek közül egy aiany alapú, zöld mintájú, aranybársony miseruhának (9. kép) rajza csaknem azonos a már ismertetett — olaszhímzésű colonnával díszített — vörös aranybársony miseruha mintájával, csak a kis részletekben találunk csekély eltérést. 1 HANS PETSCHNIG cikke a Mitteilungen der Centratkommission 1869. évf. 88—89. 1. 2 GENTHON ISTVÁN: A régi magyar festőművészet. Vác, 1932. 120. I.