Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET - Művelődéstörténeti visszapillantás - Seyler Károly - Simor János - Somogyi Károly - Spangár András - Sujánszky Antal - Szalkai László - Számord Ignácz
161 Irodalom, tudomány és művészet. 1905. — Utazás Tündérországban. 1905. — Tilinkós Lajkó. 1907. —A doktor úr. 1907. — Maczkó úr szárazon és vizén. 1907. — Mennek, mendegélnek. 1907. — A kert alatt. 1907. — Fordította Hauptmann G. : Der Biberpelz (A bunda) cz. ötfelv. szatirikus drámáját. 1900., Blumenthal és Kadelburg Verőfényben cz. vígjátékát 1900., M. Dreyer Winterschlaf cz. 3. felv. színművét. 1901. — 1892-től a Budapesti Hírlapban rendesen az országgyűlésről ír tárczákat, karczolatokat, elbeszéléseket, csevegést. — Ezen kivül hosszabb elbeszéléseket írt különféle fővárosi és vidéki lapokba; továbbá rendes munkatársa az Én Újságom cz. gyermeklapnak, az Uj Időknek, az Esti Újságnak, Kakas Márton élczlapnak. Seyler Károly, főszékesegyházi karnagy, szül. Budán, 1815-ben. Midőn több évi tanulmány után zeneszerzeményeivel föllépett és atyja halála után az esztergomi karnagyi állásra meghívták, neve a zenetudósok előtt mindenütt ismert volt. Kinevezték 1841-ben és 43 évig ritka buzgalommal és szakértelemmel töltötte be helyét. Meghalt Esztergomban, 1884-ben. Zeneműveinek száma meghaladja a 300-at, melyekből 200 nagyobb egyházi mű, 35 szent mise. Világi zenekompozicziói, a symphoniák, septettek, quartettek, nyitányok, stb. ép olv becsesek, mint egyházi művei. Simor János, herczegprímás, született 1813-ban. 1839-ben egyetemi hittanár és hitszónok, a következő évben a Pazmaneum tanulmányi felügyelője lett ; két év múlva Bajnára került plébánosnak, 1846-ban az esztergomi papnevelőintézetben tanított, 1850-ben a bécsi Augustineum tanulni, kormányzójává, nemsokára fehérvári kanonokká és osztálytanácsossá, majd cz. apáttá, 1855-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki. 1857-ben győri megyés püspök, 1867-ben esztergomi érsek s Magyarország herczegprímása lett. 1873-ban bíbornoki méltóságraemelkedett. A M. Tud. Akadémia 1867-ben igazgató-tagjának választotta. Meghalt Esztergomban, 1891-ben. Főpásztori levelei, szent beszédei és több történelmi műve jelent meg nyomtatásban. Somogyi Károly, cz. apát, szül. 1811-ben. Fölszenteltetése után Udvardon káplán, majd 3 évig nevelő, azután pataki lelkész lett. 1840-ben Pesten tartózkodott mint segédszerkesztő, 1841-ben Esztergomba került tanárnak és tanul mányi felügyelőnek. 1843—49-ben Pesten szerkesztő, 1850-ben herczegprímási levél- és könyvtáros Esztergomban, 1851-ben a ,,Jó és olcsó könyvkiadó-Társulat" aligazgatója, később igazgatója. 1861-ben pozsonyi, 1865-ben esztergomi kanonokká s később cz. apáttá nevezték ki. Meghalt Esztergomban, 1888-ban. A M. Tud. Akadémia 1858-ban levelező-tagjának választotta. Müvei : A törvények iránti engedelmességről. (Jutalmazott pályamű) 1841. — Piros tojások. (Németből) 1853. — A bölcsészet lényegéről és feladatáról. 1859. — írt ezenkívül számtalan czikket, értekezést, különösen a tőle szerkesztett lapokban. Szerkesztette a Religio és Nevelés cz. lapot 1843—48-ig ; a Kath. Iskolai Lapot 1849-ben s a Családi Lapokat 1856—59-ben. Spangár András, jezsuita, született 1678-ban. Tanított az esztergomi gimnáziumban 1703-ban ; később az ungvári és kőszegi rendházakat kormányozta. Meghalt Rozsnyón, 1744. Müvei : Bibliothecae SS. Patrum concionatoriae Synopsis. 1721. — Concordantiae novae universales tripartitae. 1721. — Concordantiae Marianae. 1721. — Magyar Krónika. 1738. —Magyar Könyvtár. 1738. Sujánszky Antal, szül. 1815-ben. 1869-ben már mint cz. prépostot, esztergomi kanonokká, 1886-ban pápai prelátussá, 1891-ben cz. püspökké, 1894-ben nagypréposttá nevezték ki. Közben 1872—81-ig a bécsi Pazmaneumot kormányozta. Számos szépirodalmi és egyházi műve jelent meg. Kivált a vallásos lírának volt kiváló művelője. Meghalt 1907-ben. Szálkái László, érsek, szül. az erdélyi határszélen, 1475 körül. A kir. kanczelláriába jutván, kiváló tehetségével magára vonta II. Lajos király figyelmét s 1519-ben váczi püspökké és kincstárnokká, később egri püspökké, 1524 május 6-án esztergomi érsekké lett. A törökök ellen való hadjáratban jelentékeny csapat élén kísérte a királyt s Mohácsnál 1526 aug. 29-én elesett. Müve : Ladislai, Archi-Episcopi Strigoniensis Litterae ad Decanatus Cibiniensem et Brassoviensem, Budae in Festő assumptionis Gloriosissimae Virginis Mariae a. 1524. datae. Számord Ignácz, lelkész, született 1857-ben. Kis korában került Esztergomba, a hol elemi és középiskoláit, valamint hittudományi tanulmányait végezte. Káplán volt Somorján és Esztergomban; 1890-ben az esztergomi Szent Annatemplom lelkésze, 1892-től egyúttal a kisdedóvónőképző-intézet igazgatója lett. 1902-től pápai tisztb. káplán, a Szent István-Társulat tiszteletbeli tagja. 1902-ben a ..Pro ecclesia et pontifice" érdemkeresztet nyerte. Müvei : Enekfüzér. A kath. hívek, különösen az ifjúság számára. 1891. — Kisdednevelés és módszertan a róm. kath. kisdedóvónő-képző-intézetek számára (Jutalmazott mü) 2 köt. 1897. — LélekSoyler Károly Simor János. Somogyi Károly. Spangrár András. Sujánszky Antal. Szálkai László, Számord Ignácz.
