Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM - Halászat - Esztergom vármegyei Gazdasági Egyesület
Esztergom vármegye Tnépe. 63 visegrádi koronái, 1) a dömösi káptalani és az esztergomi prí.nási erdőket is. — Néhai gróf Schlick gyönyörű vadászzsákmányra tett itt évente szert és szerzett troféái között számos 20—24-es található. — Öz is szép számmal akad és különösen sok a fáczán, a melyet a volt bérlő nagy előszeretettel tenyésztett. Vaddisznó jelenleg kevés van, pedig valamikor rengeteg sok volt, olyannyira, hogy a környéken a mezőgazdasági kulturában tűrhetetlen károkat okoztak. — A vaddisznót az a sertésvész pusztította ki. mely a vidéken 1894-ben fellépett és majdnem öt éven át folyton tartott. Az esztergomi városi erdőben vadvédelmi szempontból a legeltetés, gomba- és málna-szedés tilos és a bérlő a mellékterményeket évi 500 koronáért váltja magához. Esztergom mellett lévén az ország legnagyobb folyama, természetes, hogv a halászatot is ősidők óta űzi a nép. A dunai halászati jogot Esztergom vármegyében a herczegprímás, a főkáptalan, a papnevelő-intézet, a piszke-karvai közbirtokosság, Esztergom szab. kir. város és Szobi Luczenbacher Pál bírják s azt bérbeadás útján értékesítik. A halászati jogokat az esztergomi ősrégi halásznemzetség : a Borz-család tagjai bérlik. Legöregebb tagja ennek a családnak Borz András halászmester, egy tetőtől-talpig derék magyar ember, s minthogy az ős-foglalkozáshoz családjának minden tagja hűen ragaszkodik, ő arról is gondoskodott, hogy a Garam folyón gyakorolható halászatot is kibérelje. Az Esztergom vármegyei Dunán a halállomány 1896 tájban apadóban volt, a mi egyrészt annak tulajdonítható, hogy a karva—muzsla—-ebedi árteret töltéssel látták el, másrészt annak, hogy a folyamon a hajóközlekedés folyton gyarapodott. Az ártér eltöltése a természetes halszaporodásnak lett gátja, míg a közlekedési eszközöktől állandóan hullámzásnak kitett folyam a halpetéket partra dobálta, s azok elpusztultak. — Ily tapasztalat indította a halászati jogok tulajdonosait arra, hogy halászati társulatot alakítsanak és a halállomány szaporodását mesterséges úton mozdítsák elő. A földmívelésügyi kormány természetesen készséggel támogatta ezt a törekvést és évente több millióra menő fogas-, süllő-petét adományozott a társulatnak, ez viszont megfelelő gyakorlati szabályok megtartásával helyeztette azokat a Dunába. — A halszaporulat ténynyé is vált és a Dunának komárom—esztergomi szakasza most halban elég gazdag. A halászati társulat, melynek elnöke Vimmer Imre polgármester, alelnöke Geiger Ferencz főkáptalani uradalmi felügyelő és jegyzője O'sváth Andor városi főjegyző, tizenkét év alatt elismerésre méltó módon munkálkodott azon, hogy a Duna halállománya meggyarapodjék és a kezdetben igen elfajult rablóhalászat űzésének gátat vessenek. Esztergom város határában, Tát község felé, egy kisebb medencze van. Ez hajdanta nagy tó lehetett, sőt egykorú feljegyzés szerint, a táti csata sorsát is az döntötte el 1683-ban, hogy az egyesült keresztény hadak ügyes taktikával és jó helyismerettel ide csalták be a kétszeresen nagyobb számú törököt, azután ügyesen hátba támadván, a feneketlennek tartott mocsárba kergették őket. —A tó, a hegyekről lerohanó vizek által jelentékenyen feltöltetvén, kis területre szorult, de benne állandó víz volt. A halastavak szaporítása terén országos hírnévre szert tett Corchus Béla hírt hallván erről a tóról, Esztergommal tárgyalást kezdett és 1905-ben annak bérletére nézve a várossal szerződést is kötött. A halastavat 1908 tavaszán rendezte be és 20.000 ponty ivadékkal népesítette be. A tó területe, t. i. a vízzel elborítható rész, 300—320 kat. hold. Ezért a bérlő 3000 korona évi bérösszeget fizet a városnak, de nemcsak ezért előnyös a dolog, hanem azért is, mivel annak idején a piaczra kerülő hal a közélelmezést fogja olcsóbbá tenni. Az Esztergom vármegyei Gazdasági Egyesület úgyszólván a legrégibb az i országban. Az 1840-es évek elején méhészeti egylet czímen alakult, később az'' „Esztergom vidéki gazdasági egylet" czímet vette fel és csak alig három éve viseli legutóbbi czímét. — A méhészet terén annak idején sikereket ért ugyan el, de ez nem bizonyult hálás terrénumnak, míg a városnak és a vidéknek gyümölcsfákban tapasztalt sivársága arra indította az egyesületet, hogy főtörekvését a gyümölcsfa-tenyésztésre és a szőlőmívelésre fordítsa. E végből faiskolát és szőlőtelepet létesített s e részben valóban missiót teljesített. A vidék gyümölcsfatenyésztésének az Esztergom vidéki gazdasági egyesület vetette meg az alapját, míg a szőlőmívelés terén újabb fajták terjesztésével igyekezett közreműködni. Halászat. Csztertrom váraegyei Gazdaági Egyesület. 1) Mátyás király egykori legkedveltebb vadászterülete.
