Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM - Szőlészet

Esztergom vármegye Tnépe. 57 míg a várba vezető úttal szemben egy másik szertár a városhoz csatolt községek védelmére szolgál. Mindkét szertár mellett istálló épült s ezekben a tűzoltáshoz rendelt lovak szerszámban állanak. Minthogy a városnak nincs vízvezetéke, a vízbeszerzés is nehézségekbe ütközött mindaddig, a míg a Duna mellett levő szertár fel nem épült. Ebben egy nagy víztartányt állítottak fel és azt egy erős benzin-motor a Duna mellett épült bővizű kútból táplálja. A tartányból az épület falaiba illesztett vezetéken át jön a víz az odaállított vízhordó-lajtokba. Egy 8 hl.-es lajt megtöltése egy perczbe kerül. A város öntözését is ez a tartány biztosítja. A hatalmas öntöző-lajtokat abból töltik meg. A tűzoltóság a város majorjában, a külső katonai laktanyában, a IV. kerületben és a szérűkön is tart fecskendőket és vízhordó-lajtokát, hogy veszedelem esetén mindig készen legyen. Esztergom szab. kir. város határa igen nagy. Éjszakon Pilisszentlélek és Kesztölcz, keleten Dorog, Tokod és Tát, délen a Duna, nyugaton pedig Pilismarót község határolják. Határterülete több mint 30.000 kat. hold. A város határában mezőgazdasági és szőlőkultúra folyik. A mikor a phylloxera a 80-as évek végén a virágzó szőlőmívelést tönkre tette, a lakosságnak földmívelő része a hegyi szőlők míveléséről a homoki mívelésre tért át. Erre az őrhegyaljai, rózsavölgyi és szentkirályi dűlőkben levő, jobbára immúnis területek voltak alkalmasak, továbbá a volt Szentgyörgy mező község határának majdnem egész síksága. A homoki szőlőmívelés csakhamar fölvirágzott s a szőlők míveléséből élő, már-már tönk szélére jutott nép a phylloxera-pusztulás okozta veszteséget kiheverhette. Ez annál jobban sikerült, mert a szőlőmivelők a csemegeszőlő termelését tűzték czélul és a termény értékesítésére Budapest jó piaczúl kínálkozott. A homoki mívelés ma már hovatovább hanyatlik s a hegyi telepítéseket fokozottan folytatják. A sok bajjal járó homoki mívelést azért kezdik abban hagyni, mert a sík területen a peronoszpora és a lisztharmat (Oidium) majdnem mindig állandó s mert a homokterületek trágyázása egyrészt a távoli fekvés miatt nehezebb, másrészt a kevés javító-anyag hiánya miatt drágább. Igen helyes volt az az irányzat is, hogy az addigi borszőlőfajtákat az Esztergomban szintén adoptáló más fajtákkal jobbára felcserélték. A kadarkát, mely azelőtt áldása volt a bortermelőnek, azért nem ültetik, mert a borkereskedelemben a nehéz vörösbort egyáltalában nem keresik. A ráczfekete is e miatt ment ki a divatból. E fajták helyett kitűnően bevált a rizling, a mézes fehér, a Margit és a góhér, mint borszőlő fajták, míg a csemege-fajták közül a chasselas-k minden neme. Remekül terem és kitűnő csemegeszőlőt ad az eddig is bevált vörös dinka, mely a szállítást is nagyon jól állja. Csemegeszőlőnek termelik még a vörös bornak is igen kitűnő burgundi és oporto-fajokat, továbbá téli olcsó csemegeszőlőnek a nem valami Ízletes amerikai fajta othellót. A szőlőmivelők a rekonstrukczió idején az amerikai alanyokkal is kísérleteztek ugyan, de kevés sikerrel, mert egyrészt a talaj jobbára igen meszes és azt az amerikai alany kevésbbé tűri, másrészt a nép nem volt teljesen ráutalva a szőlőmívelésre s nem áldozott az oltvány kezelésére olyan munkát, a milyet az feltétlenül megkíván. Hogy a hegyi talajok mégis újra telepíttettek, ezt a szénkénegezésben felismert védekezési mód sikeres beválása idézte elő. Esztergom a neszmélyi borvidékhez tartozik. A phylloxera-pusztításig is jó bor termett Esztergomban, azonban nem mondhatni, hogy nagyon keresték, számos kitűnő pinczésgazda volt bár, a borkezelés általában igen primitív volt. Az egyszerű szőlőmíves keveset adott arra, hogy borait jól kezelje. Rendszerint must alakjában adta el termését, ha pedig ez nem sikerült, elszűrte azt jól-rosszul gondozott edényeibe. Most már mindez másként van. A boredények tisztántartására mindenfelé vigyáznak, a különféle fajborokat külön és tisztán kezelik s épen ennek köszönhető, hogy az esztergomi bort különösen a felvidék és Ausztria igen keresi. Érdekes megemlíteni, hogy az alsó-ausztriai, klosterneuburgi barátok minden évben jelentékeny bormennyiséget vásárolnak, azt maguk a helyszínén szűrik és felügyelet alatt szállítják el. Az esztergomi bortermő-helyek közül legkitűnőbb fehér bort terem az ú. n. Zamárd-hegy, hol is a rizling úgy bevált, a hogy talán sehol az országban. Itt vannak a herczegprímási szőlők is. Ez után következik a kusztusi (Custos) hegyi bor, majd a Szent János-kúti, mint a mely helyek a régi Szentgyörgymező község határában vannak, míg a régi esztergomi határban a seeman', világos, borz- és ispita-hegvi borok a legkitűnőbb qualitásúak. Szőlészet.