Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - III. RÉSZ. A LEGÚJABB KOR - Árvíz - Esztergom bekebelezése

232 Esztergom vármegye őstörténete. 446 ifj. Majláth György főispán Képviselőválasztás. Vasút. akart olyan dologban intézkedni, a mely utódjára lett volna kötelező. Csak 1881 február 23-án fogadta el a király a lemondást, kifejezve legteljesebb elismerését a két évtizednél tovább tartott hű, buzgó és eredményteljes működéseért. A márcziusi közgyűlésen még ő elnökölt s a vármegye ez alkalommal igazán az őt megillető módon ünnepelte. A vármegye főjegyzője Andrássy János, a városi ügyész Helcz Antal dr., a város főorvosa Feichtinger Sándor, az általa képviselt intézetek nevében, s Fehér Ipoly, a tanügy nevében, tartottak hozzá nagvszabású. meleg szeretettől áradó beszédeket. Valóban meg is érdemelte, mert bár a régi szabású főurak közül való volt, s erősen hajlott vármegyéjében az autokrataságra s úgy a hivatalos, mint a személyi és a tisztújításon a választási ügyekben szívesen engedett szabad teret önkényszerűen is a saját egyéni véleményének és akaratának, de igazán szívén viselte a vármegyét, mint a sajátját s kifelé úgy képviselte azt, mint legfőbb érdekét, befelé pedig olyan gonddal bánt vele, mint a gazda legkedvesebb birtokával, a melynek legkisebb ügyei is érdeklik. A mellett európai műveltségű férfi volt, s az országos politika magaslatán állott a vármegyei gyűléseken is. Utódja ifj. Majláth György lett, Majláth országbírónak ifiju, derék fia, volt Hont vármegyei főjegyző. Márczius 17-én jelent meg nála Budapesten a vármegye 21 tagú küldöttsége az alispán vezetése alatt. A beiktatás márczius 28-án és 29-én, vasárnap és hétfőn volt. Első nap a városban voltak ünnepségek, másnap délelőtt 10 órakor volt a vármegyeházán a hivatalos beiktatás és az eskütétel. A főispánnak a legközelebbi közgyűlésen első szava volt, hogy fölhívta a vármegye figyelmét Rudolf főherczegnek és Stefánia belga kir. herczegnőnek legközelebb történendő egybekelésére. A vármegye főjegyzője erre lelkesült beszéddel indítványozta, hogy a főherczeget, ha május 18-án Budapestre mennek s a terv szerint hajón, Esztergomnál küldöttség üdvözölje, szintén az vegyen részt a fővárosban tartandó ünnepélyen és egyúttal feliratot intézzenek hozzájuk. Az ez évi képviselő-választások június végén folytak le nagyobb izgalmak között, mint a régibb választások. A dorogi kerületben Andrássy Gyulát 346 szótöbbséggel, Esztergomban Horánszky Nándor győzött. A köbölkuti kerületben Reviczky Károly szolgabíró kapott legtöbb szavazatot, függetlenségi programmal, Hazay Ernő és Mórász Antal egyesűit ellenzékiekkel szemben. 1882-ben a vármegyén elintézett ügyek között fontosabbak : a reáliskola segélyezése. Esztergom város ugyanis támogatásért folyamodott a vármegyéhez, miután elhatározta, hogy kedvezőtlen pénzügyi viszonyai által kényszerítve reáliskoláját a maga erején 1882-őn túl nem bírja fenntartani. Az ügy vizsgálata után a vármegye magáévá tette a dolgot, különben is volt már része benne, már 1861-ben az ő beavatkozása mentette meg az iskolát a pusztulástól. Ekkor egyrészt a fenntartó Szenttamás, Víziváros és Szentgyörgymező községnek nem engedte meg, hogy visszavonúljanak a terhektől s azokat tisztán Esztergom városra hagyják, másrészt rábírta a nagy földesurakat, az érseket s a főkáptalant, hogy a reáliskolai költségek egynegyedrészét elvállalják s ő a maga pénztárából ugyanilyen részt fizetett rá. Most a kormányhoz fordúlt segélyért ; nagy küldöttség ment a közoktatásügyi miniszterhez, a ki csakugyan teljesítette is kérésüket. Simor János herczegprímás ez évben érte meg 25 éves jubileumát püspöki működésének s ez alkalomból nagy ünnepet rendezett neki a főegyházmegye, a vármegye s a város. A vármegye január 24-én rendkívüli közgyűlést tartott, üdvözlő feliratot szerkesztett s küldöttséget bízott meg azzal, hogy az ünnepen a vármegyét képviselje. A vá,ros és azok a községek, a hol a prímás hajdan plébános volt, szintén nagy lelkesedéssel vettek részt az örömünnepben. Fontos gazdasági érdekek fűződtek az Esztergom—Dorog—Budapest vasútvonal felállításához, a melynek érdekében a herczegprímástól kezdve minden tényező megmozgatott minden követ. A közlekedésügyi miniszter eredetileg máskép tervezte ezt a vonalat, e szerint a budapest-szőnyi vonal Bicske, Tata felé haladt volna, s csak egy szárnyvonala vezetett volna Esztergomba. Ez azonban nem lehetett elég a vármegye hatalmas kőszénbánya-telepeinek kihasználására és csakugyan sikerült is kivívniok, a mit kértek. Az új vonal építését megkezdték 1883 októberben. 1883. január 21-én szentelték fel a herczegprímás új palotáját nagy egyházi ünnepélylyel; február 3-án pedig az esztergomi papnövelde ünnepelte félszázados