Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - III. RÉSZ. A LEGÚJABB KOR - 1867-TŐL MÁIG - Az első közgyűlés 1867-ben

232 Esztergom vármegye őstörténete. 438 Koronázás. ínség. Magyarosítás. Viszony Esztergom várossal. Vármegyei ügyek. Ezek az ügyek okozták, hogy a vármegye nem vett részt még a koronázás ünnepélyén sem olyan módon, a hogy először készíílt rá. A koronázási menetben mint díszlovasok vettek részt a vármegye részéről Kovács Pál. Andrássy Gyula, és Kruplanicz Kálmán, a kik a vármegye szeptember 2-iki közgyűlésén emlékűi egy-egy koronázás emlékére vert aranyérmet is kaptak. A vármegye népének súlyos helyzetére világot vet a közgyűlésnek néhány határozata, a melyek szigorúan meghagyják a szolgabíráknak. hogy az ínségben elszegényedett népnek kizsarolását akadályozzák meg. Üzérek pénzkölcsönök ígérgetésével, mások a gabona eladásánál különféle vékák használatával és sok ravasz úton-módon fosztogatták a népet. Az inségpénztár olyan szomorú végre jutván, most már csak rendeletekkel tudtak segíteni a népen. Sok igyekvéssel gondolt a buzgó vármegye a nép magyarosítására is, és nem egyszer tárgyalta, hogy milyen módon lehetne a német ajkúakat a magyar nyelv tanúlására buzdítani. Keményfv főszolgabíró kiderítette, hogy az esztergomi járásban sok községben nem is tanítják a magyar nyelvet, sőt a tanítók maguk sem tudnak magyarúl, ezért fölterjesztést tettek a herczegprímáshoz, hogy a tót vagy német községekben megürült tanítói állomásokra az esperesek közvetítésével mindig csak olyat engedjenek pályázni, a ki magyarúl tud. Volt ezenkívül még egy mód, a mire gondoltak : ösztöndíjakat, javadalmakat adni azoknak, a kik a magyar nyelvet megtanúlják. Volt is egy alapítvány, a mi erre a czélra szolgált. Ennek a kamatait két részre osztották, s egyik feléből a magyarosító tanítókat, másikból a jó tanúlókat jutalmazták. Esztergom szab. kir. várost ez időben sajátságos viszony kötötte össze a vármegyével. A mai Esztergomnak akkor csak egy része volt a szabad királyi város. Szenttamás, Víziváros és Szentgyörgymező, mint mezővárosok, a vármegye hatáskörébe tartoztak s politikai tekintetben egészen önálló külön községeket alkottak. 1854-ben a Helytartótanács közegei, nem törődve a történelmi fejlődéssel, csak a valóságos állapotokat vették tekintetbe s az összeépült községeket egynek tekintvén, egy várossá egyesítették s elrendelték, hogy adózási tekintetben Esztergom sz. kir. városhoz tartozzanak. így is volt 1868-ig, a mikor a vármegye fölemelte tiltakozó szavát ; annál inkább, mert 1860-ban megszűnt az a szoros kapcsolat, a melyet az abszolút kormány teremtett, csupán adózási terhei maradtak meg. A vármegye a régi állapotok visszaállításáért folyamodványt nyújtott be az országgyűléshez és a pénzügyminisztériumhoz, és sikerrel, a mennyiben elrendelte a kormány az ősi viszony újraállítását. A februári közgyűlésen hozzájárult a vármegye az aradi vértanúk szobrának felállításához, és pedig nagyobb lelkesedéssel, mint anyagi eredménynyel. Sokat tettek ez időben ,,a korszellem előhaladásához méltó népnevelés" megteremtésére ; egyelőre nagy bizottságot küldöttek ki, hogy az egész vármegyében vizsgálja meg a népoktatást és tegyen jelentést orvoslásáról. Nagy örömmel fogadták április 14-én báró Eötvös József közoktatási minisztert, a ki a herczegprímás látogatására érkezett Esztergomba. Az új és lelkes idők heve nyilvánul meg az épen ülésező vármegyei bizottság határozatában, mikor nagy küldöttséget menesztenek a miniszter fogadására a pályaudvaron, és üdvözlésére a primási palotában. A vármegyének régi baja hogy nincs megfelelő székháza. Negyven év óta folyvást folyik a harcz a székház megnagyobbítása körül s még ma sincsen befejezve, ma sincs eldöntve, hogy új épületet építenek-e, vagy a régit restaurálják. Már 1868-ban kibérelték hozzá a szomszédos épületet, de az is olyan szűk és sötét volt, hogy csak újabb bajok kerekedtek belőle ; átalakítások kellettek volna, mivel pedig a közgyűlés nem volt adakozó e tekintetben, a tisztviselők bánták meg, a kik anyaggal túlhalmozva szorongtak a sötét zúgokban. Szerencsekívánatokkal járúlt Ö felsége a király és a királyné elé a vármegye, Mária Valéria főherczegnő; születése alkalmából s a felség személye körüli miniszter köszönetét lelkes szavakkal vették tudomásul. Az augusztusi közgyűlésen meghatott szavakkal jelentette be a főispán Kruplanicz Ödön főjegyző elhunytát, a boldogúlt az előző korszakokban nagy tevékenységgel vett részt a vármegye ügyeinek vezetésében. Helyére a szeptemberi közgyűlésen választották meg Kruplanicz Kálmánt, az addig főárvagyámot.