Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - III. RÉSZ. A LEGÚJABB KOR - A Kamocsay-féle sikkasztás ügye

232 Esztergom vármegye őstörténete. 437 439 A vármegye állandóan lelkes és megelégedett hangulatát semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy alig múlik közgyűlés, hogy valamilyen formában bizalmat ne nyilvánítsanak a király vagy a minisztérium iránt. így az októIferi gyűlésen, a király elmúlt dicső névnapja alkalmából bőven méltatják Ö felségének érdemeit, ,,a ki nemcsak koronás királya e nemzetnek, de azáltal, hogy annyi viszontagság után alkotmányunk teljes és tényleges visszaállítása és a belbéke megszilárdítása által nemzeti jobblétünk s virágzásunk alapítójává lőn, valamint az által, hogy a magyar királyok közül első, ki családjában a magyar nvelvet meghonosítva, nemzetiségünk hű gondviselője lőn : a magyar nemzetnek szeretetteljes atyja," méltó rá, hogy Isten áldását kérje reá s családjára a vármegye közönsége. Az 1869 januári közgyűlés nevezetesebb pontja volt az, hogy a bezárúlt országgyűlés fölött véleményeket nyilvánítottak. Igaz ugyan, hogy a vármegyei gyűléseknek a hozott törvények elbírálására joga többé nincs s csak kihirdetéséről és sikeres végrehajtásáról gondoskodik ; de azért a nemzet véleményének megismerésére nem közömbösek azok a kijelentések, a melyek a közgyűléseken általános itéletképen hangzottak el. Forgách Ágost beszédének fontos e passzusa : ,,Az országgyűlés, melyet jogos reménynyel, de mély aggodalmakkal is kísértünk, — mert hiszen nem csupán roncsolt belviszonyainknak mikénti rendezése, a szabadság biztosítása és terjesztése, hanem a nemzetnek állami jövő léte vagy nem léte forgott kérdésben. S a legutóbbi országgyűlésen alkotott törvényeket úgy, mint az 1848-iki törvényeket is, a közvélemény „vívmányoknak", epochális törvényeknek szokta nevezni. És méltán, mert habár e törvények különböző időkben, különféle körülmények között alkottattak, mégis szabadságának, újjászületésének idejét, a nemzet e két törvény alkotásától számítja. Az 1848-iki és a most befejezett országgyűlésen alkotott törvények adták vissza e nemzetnek állami hatalom és tekintély súlyát, mely azt ezredéves eredménydús története és régi törvényei szerint megilleti. E két törvény legszorosabb összefüggésben van egymással. A 48-iki törvényeket megrázkódtatás és az áldásos sikernek koczkáztatása nélkül érvényre juttatni csak az 1867-iki törvények által lehetséges. És viszont ki az utóbbi törvényeknek igaz híve, annak az 1848-iki törvényeket nem szabad megtagadnia." „Nem akarok azon balvéleménynek hosszas czáiolgatásába bocsájtkozni, mely az új törvényeket a 48-as vívmányoknak megsemmisítésével gyanúsítja . . . ,,1848 és kiegyezkedés ! ez volt a nemzetnek a múlt országgyűlés előtti jelszava. És e jelszók alatt választottuk meg a képviselőket. A kiegyezkedés terén a 48-nak sikeresítését lehetővé tenni, vagyis a polgárok szabadságait, a nemzetnek önállását, állami jogait, vérontás nélkül érvényesíteni és biztosítani, ez volt a múlt országgyűlésnek magasztos feladata. És hogy e feladatát szerencsésen oldotta meg, elvitázhatatlan tények bizonyítják. . . . ,,1848-at lelkesedéssel, 1867-et pedig hálával fogadta a nemzet." A bő és valóban nagy politikai bölcsességgel tartott beszédet a következő szavakkal fejezte be : „Bezárom szavaimat amaz óhaj kifejezésével, hogy a fejedelem és a nemzet közt létrejött egyezség, a visszaállított bizalom és szeretet, köztünk örökké fennmaradjon, és hazánk boldogsága, felvirágzása akadálytalanúl fejlődésnek indúlva, jogaink dönthetetlen megszilárdulást nyerjenek." A közönség óriás többsége éljenzéssel, harsogó örömmel hallgatta a beszédet. Az a „balvélemény", a mely nem volt megelégedve az új törvényekkel, alig volt képviselve ezeken a gyűléseken. Rögtön el is határozták, hogy a vármegye közönsége az 1867—8-iki hongyűlésnek áldásos és tevékeny működéseért jegyzőkönyvileg hálát és köszönetet szavazzon. A vármegye egész tiszti karának szólott, alkotmányos és buzgó működésük elismeréseül az a kitüntetés, a melyet nyomban bejelentett a főispáni helytartó s a mely általános érdeklődést épen ezért keltett : Vargha Benedek első alispánnak királyi tanácsossá való kineveztetése. Következtek a képviselő-választások. A középponti választmányt megalakították ; mielőtt azonban a választás borította volna lángba a lelkeket, — a mire különben úgy sem volt kilátás : valóságos tűz pusztított a vármegyeházán. leégett a tetőzete és jelentékeny kárt szenvedett az épület. Ez a baleset a tűzbiztosítás és oltás reformját vonta maga után. Országos politika. Képviselő választás. 186S. s.