Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Scitovszky halála - A kiegyezés kora - Főispáni helytartók - Főispánok - Alispánok

Esztergom vármegye története. 417 Másnap délelőtt befejezték a tisztújítást s ekkor a főispán fölvette az esküt az új tisztviselőktől, és felszólította őket, hogy hivatalukat azonnal, de legkésőbb május elsején foglalják el s édes érzéssel köszöntötte az új tisztikart. Fölállt ekkor Palkovics Károly, s lelkes beszédben tett indítványt, hogy ,,miután az oly soká nélkülözött alkotmányos szabadságunkat egy hosszú, szomorú korszak lefolyása után végre szerencsésen visszanyertük, e feletti örömünkkifejezéseként Ö Felségét a királyt és a királynét, továbbá a nemzet bölcsét, Deák Ferenczet köszönő feliratban üdvözöljük." Utána Hamar Pál kiegészítette ez indítványt azzal, hogy ,, a magas minisztérium iránt, a mely a tegnapi napon lételét hivatalosan bejelentette, teljes bizodalmat nyilvánítsanak, valamint Simor János herczegprímáshoz, a vármegye örökös főispánjához, őszinte tiszteletük kifejezéseűl üdvözlő feliratot intézzenek." A közgyűlés mindakét indítványt nagy lelkesedéssel tette magáévá. így folyt le az új kornak első közgyűlése. Teljes megegyezéssel, simán, zavartalanúl. Egyetlen diszonáns hang sem került, a honfiúi aggodalomnak, vagy a politikai makacs ellentéteknek semmi nyoma e gyűlésen. És ez a nap bemutatta Esztergom vármegye egész jövendő négy évtizedének jellemét. E kis vármegye példás egyetértéssel, önálló akarattal intézte összes ügyeit, belső viharok, forrongások sohasem zavarták meg a békét és a vármegyei élet egészséges csöndjét. A következő közgyűlésen, május 2-án már életbe lépett a tiszti kar működése, megkezdődött a rendes vármegyei élet, az összes főtisztviselők beszámolnak az átvett ügyek és hivatalok állapotáról. Már ekkor megindúl az érdeklődés és lelkes mozgalom, hogy részt vegyenek a koronázásban. Schiergl Endre praelatus kanonok beküldi a közgyűlésre a koronázási halom fölállításához szükséges földadományt, a melyet „első szent királyunknak az esztergomi várhegyen volt lakása mellett levő kápolnatérség talajából vettek." Mielőtt azonban az országos ünnepségek meleg és lelkes hatása alá kerülhetett volna a vármegye közönsége, egy igen sajnálatos és a vármegyére nagyon súlyos sikkasztási ügy rázta fel a közérdeklődést. Kamocsay László főpénztáros, a ki eddig köztiszteletben állott mind a polgári, mind a magánéletében: mint az inségügyi pénztár kezelője 10.217 forintot sikkasztott el a begyűlt 13.641 forintból. A betegágyán fekvő Kamocsay megvallotta bűnét s azt, hogy egyedül őt terheli a vád. Ezen a nyomon elindúlva, az általa kezelt többi pénztárakat is felülvizsgálták és nagy megdöbbenéssel összesen 25.004 forint 37 krajczár hiányt találtak. A törvényes eljárásra bizottságot küldtek ki. később a belügyminiszter Torkos Kálmán osztálytanácsost királyi biztosúl küldötte le ; majd a m. kir. ügyigazgatóság végezte az ügy megvizsgálását. Közben más vármegyei tisztviselők is gyanúba kerültek, s egyre szélesebb hullámokat vert fel a botrányos ügy. Ezzel kapcsolatban nagy izgalmakat okozott az árva-vagyon kezelése, a mely körűi hasonlóan sok bajt találtak. Sikkasztást Kamocsay itt is követett el, 7108 forinttal károsítván meg a pénztárt ; de azonkívül olyan rendetlen és nehézkes volt maga a kezelés is, hogy az árvák legtöbb esetben megrövidültek. A közgyűlés Besze János indítványára elhatározta, hogy a vármegyei központi, tömeges kezelésről lemond s az árvavagyont visszabocsájtja a községi kezelésbe, s csak az ellenőrzést tartja fenn magának. De ez nem ment gyorsan. Hónapokon át húzódott a dolog a vizsgálat miatt s az árva-vagyon nem volt meg. Egyik ülés a másikat érte, a vizsgálat költségei is egyre szaporodtak, de fordulat csak 1868 februárban következett be, a mikor Kamocsay László a vizsgálati fogságban öngyilkossá lett. Ezzel azonban még semmi sem lett jóvá ; hosszú hónapokon át dolgoztak tovább az egyes intézmények, különösen az árva-vagyon állapotának felderítésén és hiányainak pótlásán. Závody Albin másod-alispánnak hosszú ideig csaknem minden tevékenységét lekötötte ez az ügy. Az árva-vagyon fölötti döntést külömben a miniszter nem fogadta el olyan simán és újabb meg újabb jelentéseket s történeti át pillant ásókat kért az árva-vagyonnak miként való kezeléséről. Ezzel telt el az egész esztendő, a nélkül, liogy bármi végleges intézkedés történt volna. A Kamocsay hagyatékából jóformán semmisem térült meg. Az árva vagyon kezelését pedig az országgyűlés szabta meg, az országos rendezés alkalmával. A Kamocaayféle sikkasztás ügye. \