Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Palkovics felirata
232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 432 Képviselőválasztás 1861-ben. Gróf ,Forgách Ágoston. A kinevezett tisztikar. A hatvanas évek. honvédtábornok hamvait, melyet Mayer István püspök készíttetett a rettenthetetlen hős emlékezetére, ezekhez sorakozik Palkovics Károly obeliszkje, melyet 1898-ban állított fel a vármegye közönsége. Az 1861 márczius havában megtartott képviselőválasztáson Esztergom városában Besze Jánost, a határozati párt tagját választották meg. Köbölkúton gróf Pálffy Pál, a táti kerületben pedig Zsitvay József nyert többséget. Az országgyűlést azonban augusztus 22-én feloszlatták, s rá nemsokára a kormány a vármegyéket az újonczjutalék kiállítására szólította fel. Scitovszky herczegprímás, mint a vármegye örökös főispánja, válasziratában kijelentette a kormánynak, hogy a vármegyei tisztikart az országgyűléstől meg nem szavazott adók és újonczok kiállítására nem kötelezheti. A válaszirat, mely jórészt Palkovics műve, megható színekben ecseteli az ország szomorú helyzetét; egyszersmind addig, míg az országgyűlés újból össze nem hívatik, az adóbehajtás és az újonczozás felfüggesztését ajánlotta. A válaszirat végén kijelenti a prímás, hogy ezeket kötelességének ismerte a kormánynyal tudatni, nehogy hallgatásával ő is felelős legyen a bekövetkezendő szerencsétlenségekért. Az új kormány azonban nem szívlelte meg a herczegprímás válasziratát, sőt, nehogy tovább akadékoskodjék, tekintettel az örökös főispán előrehaladott korára és megrendült egészségi állapotára, gróf Forgách Ágoston sebenicói választott püspököt nevezte ki főispáni helytartóvá, a ki az 1860. évi megyegyűlésen a követi utasítások mellett foglalt állást, a mi annak idején visszatetszést keltett. Az új főispáni helytartó kinevezésének hírére az alkotmányos tisztikar az 1861 november 25-én tartott közgyűlésen beadta lemondását, melyet Závody Albin főjegyző adott át az örökös főispánnak. Deczember 15-én nevezték ki az új tisztikart. Az 1860 deczember 12-én megválasztott tisztikar nagyobb része nem volt hajlandó hivatalt vállalni, de később az örökös főispánra való tekintettel és rábeszélés folytán egynéhányan mégis elfogadták a nekik felajánlott tisztséget. Első alispán Kisfaludi Lipthay Gyula, másodalispán Szulyovszky Lajos, főjegyző pedig Kruplanicz Kálmán, volt 1848—1849-es honvédtiszt lett, a ki az alkotmányos tisztikarban aljegyzői tisztséget viselt. Mikor már együtt volt a kinevezett tisztikar, gróf Forgách Ágoston is megtartotta deczember 19-én székfoglalóját, melyet a Ferencz-rendűek templomában isteni tisztelet előzött meg. Ily körülmények között a közigazgatás menete egy pillanatra sem akadt fenn a vármegyében, de a nemzeti visszahatással az új tisztikar nem tudott megküzdeni. A hatvanas évek elején egyaránt észlelhető fellendülés a társadalmi és a gazdasági téren. 1863 január 6-án jelent meg az Esztergomi Újság első száma, Pongrácz Lajos szerkesztésében, melynek megjelenését maga Forgách főispáni helytartó is jelentékenyen előmozdította. E lap munkatársai között foglalt helyet Palkovics Károly, Maszlaghy Ferencz, Mayer István, akkor kürti plébános, Haan Rezső és Gyürky Antal. A szerkesztést később Haan Rezső vette át, s a lap 1866 elejéig állott fenn. Űj életre kelt az esztergomi kaszinó is, mely akkor nagy látogatottságnak örvendett. A tagok kívánságára 1863-ban Deák Ferencz és gróf Széchenyi István arczképeit festették meg a kaszinó díszterme számára. 1863 márczius 25-én megalakult a katholikus legényegylet. Feichtinger Sándor dr. kisdedóvóintézet felállításán fáradozott, mely 1865-ben tartotta első közgyűlését. 1863 július 8-án alakult meg a neszmélyvidéki bortermelők egyesülete, báró Baldacci Antal elnöklete alatt ; 1864-ben tartotta első közgyűlését Esztergomban. Gróf Hunyady László a garamvölgyi vasút megteremtése érdekében fejtett ki mozgalmat ; ezt a nánai állomásról kiindúlva, Oderbergig tervezték. Ugyanakkor szóba jött az Űjszőny, Esztergom és Buda között építendő vasút ügye is. Palkovics Károly pedig egy gazdasági egyesület megalakításán fáradozott. 1864-ben a vármegyei közigazgatás terén is változás állott be. Kisfaludi Lipthay Gyulát Komárom vármegye főispáni helytartójává nevezték ki, s ennélfogva megvált állásától ; helyébe, miután Szulyovszky nem akart a törvénykezés vezetésétől megválni, a főispáni helytartó Hamar Pált nevezte ki, a ki november 7-én az esküt letette. Az 1864-ben kiütött ínség Esztergom vármegyét sem hagyta érintetlenül. A társadalom melegen felkarolta a szűkölködők ügyét. Hangversenyeket rendeztek, majd gyűjtést indítottak meg, melyet az év folyamán többször megújítottak.
