Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Vásárszabadalmak - Iparosok összeírása - Tisztújítások - Városi költségvetés 1713-ból - A Bottyán-kastély tulajdonjoga - Pestis

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 388 Vásárszabadal mak. Iparosok össze írása. Tisztújítások. Városi költséf vetés 1713-bó A B ottyánkastély tulaj donjoga. Pestis. szabók 1817-ben, a molnárok szintén 1817-ben, a kéményseprők 1819-ben, a mészárosok 1825-ben, a szűcsök 1835-ben és 1838-ban, a hentesek 1846-ban. A kereskedelem előmozdítására szolgáló vásárszabadalmakban e korszak folyamán a következő helységek részesültek : Bátorkeszi 1783. június 6-án heti és országos vásárok tartására és Párkány 1724. augusztus 6-án országos vásárra. Midőn 1731-ben a vármegye taksát vetett ki az iparosokra, a megyebeli iparosokat összeírták. Ez összeírás szerint, a vármegye területén (a szabad királyi város kivételével) 205 iparos volt. Az 1715—20. évi összeírások befejeztével a kiküldött országos bizottságra hárult volna az adókulcs megállapítása, de mivel az összeírást nem lehetett az adókivetés alapjáúl venni, a katonai élelmezési hatóság meghallgatása után döntöttek. Nesselrode főhadibiztos jelentésében kiemelte, hogy Esztergom vármegyének sok a faluja, kedvező a helyzete, tehát elbírja az emelést, szintúgy Esztergoxii városa is elviselheti a nagyobb terhet, ha más városokkal hasonlítják össze. (Millenn. Tört. VIII. 51. 1.) így azután Esztergom vármegye portáinak számát az 1724. évi országgyűlés 37-ben, a városét hatban állapította meg. De ez a mennyiség idővel növekedett. 1729-ben a vármegye portáinak megállapított száma 40 volt. A szatmári békekötés után Esztergom városa is jelentékenyen fejlődött. Esztergom kiváltságos jogait az 1715. évi XXXVII. törvényczikk ismerte el, mely megjegyzi, hogy habár Esztergom régi lakossága kiveszett, az új lakosok pedig Ö Felségétől már elég kiváltságot nyertek, a rendek kérelmére ö Felsége még további kegyelmében fogja részesíteni, az idők és a körülményekhez képest. Esztergom városa a szatmári békekötes után 1712-ben tartotta első ízben tisztújító közgyűlését. Hautschl Miklós esztergomi harminczados, mint kiküldött biztos elnöklete alatt. Ettől kezdve a tisztújítást rendesen évenként tartották meg, mely alkalommal a kamarai biztos a város számadásait is át szokta vizsgálni. Az 1713. évi választásnál már erős nemzeti versengés folyt a bírói állásért, a magyar és a német polgárok között, úgy hogy a tanács katonai karhatalmat kért báró Kucklánder Ferencz várparancsnoktól, i" A város legrégibb költségvetése 1713-ból maradt fenn, e szerint a város szükséglete 4376 forintot tett ki, ebből azonban 1660 forint a város adóportiójára esett. 1712-ben 228 háztelek, azonkívül 28 zsellérház állott fenn. A lakosok számát 2000-re lehet tenni. 1710-ben találkozunk első ízben a város szépítésére rányuló törekvésekkel. Ez alkalommal kimondotta a közgyűlés, hogy azok a polgárok, a kik a piaczon levő városház telkén boltokat fognak építeni, nád és zsup helyett fazsindelylyel fedjék házaikat. Az ily boltok után járó bérből a város tíz forintot fog elengedni mindaddig, míg csak az építkezők kiadásai meg nem térülnek. 1709-ben a városnak már órája is volt. A már említett Szt. Erzsébetkórházon kívül, az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben említés van az elaggottak menhelyéről, mely a Boldogságos Szűz bemutatásának kápolnája mellett fekszik, sa polgárok közköltségén épült. 1710-ben már orvosa is volt a városnak; az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint, a négy katholikus szülésznő közül az egyik orvosilag is ki volt képezve. A régi városháza valószínűleg a mai saskaszárnya telkén állott ; a jelenlegi városháza eredetileg Bottyán Jánosé, II. Rákóczi Ferencz tábornokáé volt, aki még 1698-ban építtette, midőn azonban II. Rákóczi Ferenczhez csatlakozott, báró Kucklánder várparancsnok Bottyán összes javait lefoglalta, s a város piaczán épült kastélyt is haláláig haszonélvezte. A kastély miatt évek hosszú során keresztül folyt a per, egyfelől a város, valamint a Bottyán örökösök, másfelől a kapzsi várparancsnok között. Kucklánder halála után, gróf Pálffy Miklós nádor rendeletére, Esztergom vármegye vizsgálatot tartott a kastély tulajdonjoga iránt. Az 1721-ben kötött egyezség szerint, báró Kucklánder özvegye élete fogytáig megmaradt a kastély birtokában, halálával azonban a kastély a királyi kamara kezére került. Esztergom városa 1721-ben ellentmondott ugyan a kiegyezésnek a győri káptalan előtt, de eredménytelenül. A város végre csak báró Kucklánder Ferencz özvegyének halála után jutott a kastély birtokába, mikor a királyi kamara 1728-ban azt 4400 rajnai forintért átengedte a városnak. (Villányi Szaniszló : Néhány lap Esztergom város és megye múltjából 27.) A XVIII. század közepén ismét a pestis tizedelte a két város lakosságát, melynek megszűntekor (1740) az Esztergom-Vízivárosban lakó polgárság a Boldogságos Szűz szobrát állította fel ; ezt 1865-ben az apáczák kertfalához