Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Önkormányzat a XVIII. században - A Rákóczi-szabadságharcz alatt - Az örökös főispánság kérdése - Az alispáni tisztség - Sándor Menyhért

232 Esztergom vármegye őstörténete. 389 helyezték át. Ugyancsak a ragály megszűnte alkalmával a szabad királyi város polgársága 1742-ben emelte a kórházi kápolnát, melyet a város a XIX. század elején, a hozzákapcsolt kórházzal együtt eladott. A vármegyei önkormányzat csak a XVIII. század folyamán fejlődött ki Esztergom vármegyében. A XVII. században a vármegyét, a törökök uralma alatt, előbb Érsekújvárról, majd ennek eleste után Komáromból igazgatták. Érsekújvár eleste után (1663.) tettek ugyan némi kísérletet a vármegyei közigazgatás fenntartására, sőt az 1681. évi országgyűlés el is rendelte, hogy Esztergom vármegye Komáromban állítson fel törvényszéket, de nincs nyoma annak, hogy ez intézkedés 1683. előtt végrehajtatott volna. Esztergom visszafoglalásától 1690-ig tényleg Komáromból igazgatták a vármegyét, akként, hogy a Komárom vármegyei tisztviselők egyúttal Esztergomban is viseltek hivatalt ; ez az állapot különben még a XVIII. században is megmaradt, miután legtöbb család mindkét vármegyében birtokos volt. 1690-től egész 1703-ig Esztergom vármegye is önállóan szervezkedett, közbejött azonban a szabadságharcz, mely az önkormányzat kifejlődését hosszú időn át megakasztotta. A szabadságharcz alatt a hivatalos vármegye, mely az esztergomi várba, illetőleg a városba szorúlt, labanczpárti volt, de addig, míg a kuruczok a vármegye területének nagyobb részét elfoglalták, szintén szervezték a vármegyei közigazgatást, melynek élére Konkoly László alispán állott, a ki követtársával, Csajthay Jánossal együtt, részt vett az 1705. évi szécsényi gyűlésen is. Konkoly László alispánsága azonban legfeljebb 1708-ig tarthatott, mert ebben az évben a kuruczok egyre jobban kiszorúltak a vármegye területéről. A belbéke helyreálltával Keresztély Ágost szász herczeg, a kit még Kollonicli bíboros érsek segédpüspökeként 1701-ben iktattak be Esztergom vármegye főispáni méltóságába, ismét elfoglalja helyét. 1714. május 8-án az ő elnöklete alatt tartotta a vármegye közgyűlését, az érseki, másként a Vízivárosban, a hol ez időtől kezdve a vármegyének székháza volt ; később, midőn az érsek a máriavölgyi zárdába vonúlt vissza, a tisztújító közgyűléseken, mint 1716-ban és 1721-ben Maróthi Paluska György, az érseki uradalom kormányzója elnökölt, a többi közgyűlések az alispán, vagy néha a főjegyző elnöklete alatt folytak le. Midőn III. Károly király 1725-ben gróf Esterházy" Imre herczegprímást nevezte ki főispánná, az adománylevélben az örökös főispánságról nem tesz említést; 1727-ben a vármegyéhez intézett leiratában is csak annyit mond, hogy az érseket nevezte ki főispánná, a ki előtte az esküt letette, miért is felhívja a vármegyét, hogy őt főispánjának ismerje el. (Hajnik I.: Az örökös főispánság. Mária Terézia királynő uralkodása alatt az esztergomi érsekek örökös főispánsága is kérdésessé válik. Mária Terézia még 1774. előtt értesíti a kanczelláriát elhatározásáról, hogy érsekeknek és püspököknek többé nem szándékozik főispáni méltóságot adni, hanem azt világiakra ruházza. 1774-ben felhívást intéz az esztergomi káptalanhoz, hogy az esztergomi főegyháznak, az esztergom: örökös főispánságra vonatkozó jogát bizonyítsa be. Az esztergomi káptalar azonban nem volt abban a helyzetben, hogy a királynő rendeletének eleget tegyen Felterjesztésében csupán a szakadatlan gyakorlatra, az egyházlátogatási jegyzőkönyvekre és az 1351. évi végzemény záradékára hivatkozik. Mária Terézia akkor világi főispánt akart Esztergom élére állítani, de 1776-ban mégis grói Batthyány József herczegprímásnak adta az örökös főispáni méltóságot, csupár azt kötötte ki, hogy az érsek azonnal helytartót nevezzen ki helyetteséül. A főispáni állás mellett az alispáni tisztség a XVIII. században egyre nagyobb hatáskört nyer. Szemben a távollévő örökös főispánokkal, az alispán ál landóan a vármegye területén lakik. Ö elnököl, a tisztújító közgyűlések kivételé vei, az összes közgyűléseken, az ő kezében összpontosúl a vármegyei közigaz gatás, az igazságszolgáltatás, ő képviseli a vármegyét, legtöbbször az ország gyűlésen is, hova a vármegye bizalma küldi követül, s mindaddig, míg a főispán helytartók nem lépnek föl, szinte egyedüli ura a vármegyének. A XVIII. század első felében kiváló férfiak ültek az alispáni székben Sándor Menyhért, a kit még 1696-ban választottak alispánná, tisztét 1721-ig tehát 25 éven át megtartja ; alispánsága alatt nagy vagyont szerez, 1719-ber bárói rangot nyer, és az országgyűlésen is előkelő szerepet játszik, de midőr 1721-ben megválik az alispáni tisztségtől, nem vonúl vissza a közélettől, meri önkormányzat a XVIII.században. A Rákócziszabadságbarcz alatt. i IJ I . Az örökös főispánság kérj dése. i L k F i . Az alispáni tisztség. i Sándor Menyhért. > 1 1 b Magyarország vármegyéi és Városai: Esztergom vármegye. 21