Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Ipar és kereskedelem a XVIII. században - Czéhek kiváltságlevelei
232 Esztergom vármegye őstörténete. 387 jobbágy egész, fél, vagy negyed telket mível-e. Az egyes helységek határai azonban néha a vármegye területén túl is elterjedtek, így Kéty, Kis-Bény helységek rétjei Bars vármegyében terűitek el. A szőlőknél, mint alább látni fogjuk, még zavarosabb birtokviszonyok uralkodtak. Az egyes községekhez tartozó pusztákat 1715-ben és 1720-ban az összeírások külön feltűntették. 1715-ben Csévhez Jászfalu. Ebedhez Kölyköd, Tokodhoz Fiát puszta tartozott. 1720-ban Kis-Csévhez Dág, Bajnához Sáros és Csima, Ebedhez Kölyköd és Mikó, Libádhoz Gyiva, Nagy-Bényhez Veresallya tartozott. Az Unyhoz tartozó Nagy- és Kis-Kirva pusztákat 1719-ben a budai apáczák elperelték a jobbágyoktól, az irtványokkal együtt. A szőlőm ívelés jelentékenyen terjedt, bár legtöbb községnek más község határában voltak szőlei. 1715-ben Bajna, Epöl, Kéménd, Mogyorós, Muzsla, Sárisáp és Szenttamáshegy helységek határában írtak össze szőlőket. Kéty helység lakosainak Barsban, a Kis-, és Nagy-Bény helységbelieknek ellenben Hontvármegyében volt szőlej ük. 1720-ban az új szőlőültetvények közé tartoznak a Dorog helységbeli szőlők, továbbá a Szenttamáshegy mezővároshoz tartozó Custosfölde (az egykori őrkanonok birtoka) nevű szőlőhegy, mely két év előtt telepíttetett, valamint Nyergesújfalu. Epöl helység szőlői a bajnai határhoz csatoltattak, Mócs község lakosainak szőleje a süttői hegyen volt, Szentgyörgymező mezőváros határában 1 329 kapás szőlőt írtak össze. Ebből Esztergom szabad királyi városé volt 1129 kapás, Esztergom-Víziváros lakosaié 190 kapás, Szenttamáshegy népéé 203, egyháziaké és nemeseké 207 kapás ; az utóbbiak között Komárom vármegyei birtokosokat is találunk. Esztergom szabad királyi város határában 1715-ben 1982% köbölös szántóföldet, 80 köbölös irtványt, 260 kaszás rétet és 1380 kapás szőlőt írtak egybe. 1720-ban 1898 1/ 2 köbölös szántóföldet, 144 köbölös irtványt, 271 kaszás rétet és 2500 kapás szőlőt. A város határában levő szőlőkből csak 1391 kapás volt a városi polgároké, a többi, nevezetesen 593 kapás, főpapok és a vármegyei nemesek, 149 kapás zsellérek, 324 kapás megyebeli jobbágyok, 43 kapás pedig más megyebeli nemesek kezén volt. Az ipar és a kereskedelem a XVIII. század elején még igen fejletlen volt. Iparral tulajdonképen csak Esztergom városában találkozunk, a többi helységekben itt-ott lakó iparosok inkább csak mellékfoglalkozáskép űzték az ipart. 1715-ben a vármegyében 40, Esztergom szabad királyi városban 72 iparost és kereskedőt írtak egybe, míg 1720-ban a vármegyében csupán 13, a városban 63 iparost és kereskedőt vettek fel az összeírásba, jeléül annak, hogy nem volt elégséges jövedelmük, a mely után adót lehetett volna kivetni. Az 1715-ben Esztergom szabad királyi városban összeírt iparosok, az egyes iparágak szerint, a következőleg oszlanak meg : asztalos egy, borbély kettő, csizmadia hét, fazekas kettő, gombkötő kettő, gyógyszerész egy, kádár négy, kalapos egy, kerékgyártó kettő, lakatos kettő, kovács kettő, kőmíves egy, kötélverő kettő, mészáros négy, mézesbábos egy, pék egy, szabó tíz, szappanos egy, szíjgyártó kettő, szűcs három, takács, tímár, varga kilencz, boltos, kereskedő három. A vármegye területén a legtöbb iparos Esztergom-Vízivárosban és Szenttamáshegyen lakott, jövedelmük azonban nagyon kevés lehetett, csupán az esztergom-vízivárosi takácsnál van feltűntetve, hogy évenként 500 rőf vásznat készít. A vármegye területén az 1715. évi összeírásban a következő iparosokat találjuk : Bajna : egy csizmadia és egy kovács, Dorog : egy kovács, EsztergomVíziváros : egy asztalos, két csizmadia, egy kovács, egy kőmíves, két mészáros, két mézesbábos, egy pék, egy szabó, egy takács, két varga, két egyéb iparos (ötvös), Nagvölved : két fazekas, Párkány : egy mészáros, Szentgyörgymező : egy szabó, Szenttamáshegy : két csizmadia, egy fazekas, egy kádár, két kőmíves, egy lakatos, hat szabó, egy szűcs, egy takács, egy varga, egy kardcsiszoló. (Magyarország Népessége a Pragmatica Sanctio korában.) Az itt elősorolt iparágakon kívül azonban még találkozunk más iparosokat is ; így az 1720. évi összeírásban előfordúl egy kőmetsző ; Silz Pál, 1712-ben a város bírája és követe, kötélverő mester volt, ezenkívül voltak még harisnyakötők és mézesbábosok is. A XVIII. század folyamán és a XIX. század első felében még a következő * czéhek nyertek kiváltságleveleket : a süveggyártók 1724-ben III. Károly királytól, az asztalosoktól különvált ácsok 1744-ben. a szürszabók és posztószabók Mária Terézia királynőtől 1780-ban, a csizmadiák ISI7-ben, a magyar és német Ipar^és kereskedelem a XVIII. században. ZJzéhek kiváltságlevelei.
