Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE KÖZSÉGEI - Dunamocs - Ebed
20 . Esztergom vármegye községei. Dunamocs. Ebed. tására. 1779-ben Mária Terézia királynő a prépostságot az esztergomi jökáptalannak adományozta s ez időtől kezdve a helység a káptalan földesurasága alá tartozott. Iskolája 1736 óta van. 1776-ban a mostani iskolával szemben levő jobbágyház szolgált a tanítás czéljaira ; 1812-ben a jelenlegi iskolaépület helyén emeltek új iskolaépületet, melyet 1824-ben a községben dühöngött tűzvész elpusztított. Dömösön 1709 előtt protestánsok is laktak, de ezeknek szabad vallásgyakorlata a szatmári békekötés után jelentékeny korlátozást szenvedett. II. József türelmi rendelete után a dömösi reformátusok leányegyházat alakítottak, mely előbb Tótfaluhoz, majd Pilismaróthoz, utóbb Nagymaroshoz tartozott. A községben van egy Szent István királyról elnevezett róm. kath. templom, melyet 1833-ban kezdtek építeni s 10 év múlva szenteltek fel ; a reformátusoknak is van templomuk. Most az esztergomi főkáptalannak van itt nagyobb birtoka. A községhez tartozik Királykútvadászlak és Körtvélyes puszta. Postája és hajóállomása helyben van, távíró-állomása Visegrád. Dunamocs, nagyközség, a Duna mentén, 366 házzal, 1917 magyar ajkú lakossal, kik közül 1566 református, 304 róm. kath. és 47 izr. vallású. Határa 3174 kat. hold. Eredetileg a komáromi vár tartozéka, tehát királyi várbirtok volt. 1208-ban már önálló helységként szerepel ; ekkor már p'ébániája is volt. E várbirtok egy részét a Zovárd nembeli Vécs unokája, Lőrincz mester kapta adományul Mária királynétól, IV. Béla király nejétől, s ebben 1274-ben Erzsébet királyné is megerősítette ; 1284-ben Bofoy is kapott adományt az itteni várföldekből. A XIV. században Tivadarmocs, Kis- és Nagymocs nevű helységek voltak itt. Az egyik Mocs birtokosa 1340-ben Apród Tamás volt, a ki a dunai halászati jog miatt perbe keveredvén Csór Tamással, hamis oklevelekkel akarta jogait bizonyítani, de rajta vesztett, mire az országbíró fő- és jószágvesztésre ítélte, s birtokainak harmadát ellenfele kapta meg. Zsigmond király 1388-ban az egyik Mocsot, vagyis Nagy-Mocsot koronázási ajándékul az esztergomi érseknek adta, melyet az érsek 1391-ben a Szent István prépostságnak engedett át. TivadarMocsot 1393-ban nyerte az érsek a királytól ; 1425-ben pedig Kis-Mocsot adta cserébe az érseknek Billegért. Az 1549. évi összeírás szerint az esztergomi érsek és a Báthoryak birtoka volt. 1550-bennégy, 1556-ban három, 1593-ban nyolcz, 1647-ben három és egynegyed portát írtak össze ; ekkor csakis az esztergomi érsek volt a földesura. Az 1696-iki összeírás szerint a községben 9 negyedtelkes jobbágy, 18 földbirtokos, 3 földbirtok nélküli zsellér lakott. Az 1755. évi egyházlátoga,tási jegyzőkönyv 54 katholikus és 540 református lakost említ. 1848-ig az esztergomi érsek földesurasága alá tartozott. Iskoláját 1801-ben alapította gróf Batthyány József herczegprímás. A községnek két temploma van ; a róm. kath. templom 1764-ben épült, a reformátust pedig 1860-ban építették fel újból. Az 1809-iki nagy árvíz a községet részben elpusztította. A lakosság hitelszövetkezetet tart fenn. Most legnagyobb birtokosa az esztergomi érsekség. Hozzátartozik a Szentjános puszta. Postája és vasúti állomása helyben van, távírója Bátorkeszi, hajóállomása Dunaradvány. Ebed, nagyközség, a Duna mentén, 292 házzal és 1588 róm. kath. vallású magyar lakossal. Határa 4441 kat. hold. Eredetileg a galgóczi várhoz tartozott. Azt a földet, hol a mai helység határa terül el, II. Endre király adományozta az esztergomi káptalannak. IV. Béla király 1237-ben megerősítette benne. A várföldön kívül a Muzslai családnak is volt itt birtoka, melyet Muzslai Bene Jakab és Zsup 1250-ben részben eladtak, részben pedig odaajándékoztak a káptalannak. Utóbbinak ebedi birtokára vonatkozó adománylevelét 1295 febr. 1-én III. Endre, 1439-ben Albert király is megerősítette. Ez utóbbi megerősítő-levél szerint egy sziget is tartozott hozzá. Az 1593. évi összeírásban a törököknek behódolt falvak között szerepel. 1609-ben Nagy-Ebed néven fordul elő az összeírásban, ekkor az esztergomi érsek van megnevezve földesurának. 1647-ben 5 portája volt. Az 1696. évi összeírás az elpusztult helyek között sorolja fel. A falu jobbágyai Esztergom városába költöztek és onnan mívelték földjeiket. Az 1732-iki egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint már ismét virágzó helység ; templomát ekkor építtette a káptalan ; 1701-ben már említik iskolamesterét, a kinek egy hold földje és rétje is volt. 1755-ben 808 katholikus hívő lakta. Plébániáját 1783-ban állították. 1848-ig az esztergomi káptalan földesurasága alá tartozott. Eredetileg a Duna partján épült. Lakosai a folytonos áradások miatt költöztek oda, ahol a helység jelenleg van. Most nagyobb birtokos itt az esztergomi főkáptalan. Határához
