Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE KÖZSÉGEI - Csév - Csolnok - Dág

18 . Esztergom vármegye községei. Csév. Csolnok. Dág. gomi érsek birtokában találjuk. Portáinak száma 5—8 között váltakozott. Az 1696. évi összeírás szerint az érseknek 14 negyedtelekes jobbágya és 7 zsellére lakott itten. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv 43 katholikus és 523 református lakost sorol fel. 1848-ig az esztergomi érsek földesurasága alá tartozott. Jelenleg nincs nagyobb birtokosa. Református temploma 1784-ben épült. A község mellett harmincz holdas nádas tó terül el. Határában vannak a Bucsi és Bucsperes puszták, továbbá a Finitzer és Katalin tanyák. Postája helyben van, távíró-állomása Bátorkeszi, vasúti állomása Köbölkút, hajóállomása Dunaradvány. Csév, nagyközség, a vármegye délkeleti határszélén, a Pilis hegy tövében. Van benne 304 ház, 1493 lakossal, ezek közül 1380 tót, 78 magyar, 30 német és 5 egyéb anyanyelvű. Vallásra nézve túlnyomóan római katholikusok. Határa 4386 kat. hold. Első nyomára 1274-ben akadunk. Legrégibb birtokosa Csév* László, a Róger fia, a ki itteni birtokát Godin esztergomi polgárnak elzálogosította ; nevezett Godin 1278-ban újabb birtokokat szerzett Cséven. Godin utódai itteni birtokaikat 1328-ban a margitszigeti apáczáknak adtak el. Később a Huntpázmán nemzetség bényi ága szerez itt birtokokat, melyeket 1287-ben e nemzetségből származó Lampert és ennek fia, Kázmér* cserébe adtak az esztergomi káptalannak. A Rosd nemzetség itteni birtokát e nemzetségből származott Elek fia, Mikócsa, 1320-ban 50 márkáért Boleszló esztergomi érseknek adta el. Mikócsa azonban örökbe fogadván Sáfár István visegrádi várnagyot, 1334-ben Csévre új adománylevelet eszközölt ki. ekként e birtok, az érsek tiltakozása ellenére István visegrádi várnagyra szállott, kinek unokái, János és Miklós 1366-ban bírták. Ezek 1418-ban Kanizsai Istvánnak adták zálogba, a ki viszont az esztergomi káptalannak engedte át. Plébániáját 1715-ben alapították Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvekben NagyCsév néven fordul elő. 1755-ben 616 lakosa volt a falunak. Iskolája 1836-ban épült. 1824-ben a falu határában, közel a dorogi országúthoz, két, fölírásos római mérföldmutató követ találtak, melyeket határoszlcpoknak állítottak fel. 1848-ig az esztergomi káptalan földesurasága alá tartozott, mely a mai napig is birtokosa. A községnek róm. kath. temploma van, mely valószínűleg a XVIII. század elején épült. Határában újabban a rómaiak idejéből származó áldozati kőoltárt is találtak, mely az esztergomi főgimnáziumba került. A lakosság temetkezési egyesületet tart fenn. Dűlői közül fölemlítendő a Tatárszállás dűlő, melynek elnevezéséhez az a hagyomány fűződik, hogy a tatárjárás idejében a tatárok ott táboroztak. Postája Dorog, távírója és vasúti állomása Leányvárcsév. Csolnok kisközség, a Gete hegy lábánál, 299 házzal és 1599 lakossal, kik közül 1401 német, 113 tót, 81 magyar és, 4 egyéb anyanyelvű. Vallásra nézve túlnyomóan római katholikusok. Határa 3250 kat. hold. A Csolt nemzetség ősi b'rtoka. 1233-ban Wathacholnuka, 1262-ben Kolnuk néven szerepel az oklevelekben. Szőlőhegyeit 1272-ben említik először. Az 1332—37. évi pápai tizedjegyzék szerint abban az időben már plébániája volt, mely a veszprémi egyházmegye budai fcesperességi kerületéhez tartozott. Az 1531. évi adóösszeírás a nyulszigeti (Margitsziget) apáczák birtokának mondja. 1569-ben Pilis vármegyéhez tartozott. 1593-ban az Esztergom vármegyei hódolt falvak között szerepel, akkor 10 portája (jobbágytelek) volt. Bocskay István fölkelésekor (1606) már erős gyökeret vert benne a református vallás. A reformátusok temploma a mostani tanítói lak telkén állott s körülötte temetőjük terült el. Az 1647. évi adóösszeírás szerint 6 portája volt, de 1696-ban az elpusztult helységek között szerepel. Az 1732. évi egyház látogatási jegyzőkönyv a budai Klarisszákat említi birtokosainak. Plébániáját 1738-ban állították vissza. Templomát, az egykori kamaraelnök, gróf Grassalkovich Antal építtette. A Klarisszák rendjének eltörlése után 1848-ig a vallásalap földesurasága alá tartozott, a melynek ma is van itt nagyobb birtoka. 1738-ban közel félévig pestis dühöngött a faluban s az itteni reformátusok emiatt Űnvra, Tinnyére és Nagysápra költöztek. A községben van fogyasztási és hitelszövetkezet, azonkívül ,,Auguszta" barna kőszén-akna. Postahivatala helyben van, távíró- és vasúti állomása Dorog, hajóállomása Esztergom. Dág, kisközség, a délkeleti határszélen, 129 házzal, 752 r. kath. lakossal, a kik között 376 tót, 275 német és 93 magyar anyanyelvű van. Határa 2056 kat. hold. 1262-ben Esztergomi Hermán ispán birtoka, a ki e helységet az esztergomi Ágostonrendi szerzeteseknek adta. Ekkor Fejér vármegyéhez tartozott. Hermán ispán ado-