Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE KÖZSÉGEI - Bény - Bucs
17 . Esztergom vármegye községei. felében épült. Ebből az időből az egyház ezüst öröklámpást, szentségtartót, kelyhet és Mária-szobrot őriz. A hajdani földesúr, Török András kastélyt építtetett a községben, a melyet báró Baldácsy Antal később megnagyobbíttatott. A kastély jelenlegi tulajdonosa Bródy Samu dr., itteni nagybirtokos. Határához tartozik a Kisbéla puszta. Postája, távíró és vasúti állomása Muzsla, hajóállomása Esztergom. Bény, magyar nagyközség, a Garam partján. Házainak száma 272, a lakosoké 1432. Vallásuk túlnyomó részben róm. kath. A község határa 4080 kat. hold. Már a római uralom idejében nevezetes hely volt, mintegy előőrse Pannóniának a barbárokkal szemben. Marcus Aurelius császár rendeletére e helyen táborerődöt emeltek, melynek nyomai napjainkig fennmaradtak. A császár Kr. u. 173-ban hosszabb időt töltött e táborerődben, a quádok elleni hadjárata alkalmával, s itt írta „Elmélkedései" I. könyvét. Szent István király Hunt fia Bény-nek adományozta e területet, a kitől a helység nevét vette. Ettől a Bénytől származik a Hunt-Pázmán nemzetség hasonnevű ága, ennek ivadéka Amadé, a ki 1217 előtt a történelmi nevezetességű premontrei prépostságot alapította. A helység egy részét Amadé testvérének, Pongráczn&k utódai bírták ; de a XIV. században a nemzetség födémesi ágából származó IV. Miklós, László nevű fiával együtt, szintén igényt tartott Bényre, minek következtében 1359-ben perre került a dolog. E peres ügyben kiadott egyik oklevél szerint, a nemzetségi javak O-Bényben terültek el, mely akkor Bars vármegyéhez tartozott. Az 1495. évi összeírás szerint Bény Somi Józsa temesi gróf birtoka, a kinek akkor 46 portája volt. Maga a bényi prépostság az idők folyamán elveszítette önállóságát és 1516-ban a sági (ipolysági) prépostság felügyelete alá tartozott. Az 1531. évi összeírás szerint két különálló helység volt : Felső- Bény, mely Erdődy István földesurasága alatt állott és Alsó-Bény, mely az ottani préposté volt. Később Felső-Bényt Nagy-Bénynek, Alsó-Bényt pedig Kis-Bénynek nevezték. Ez az elnevezés még 1848-ban is fennállott. Az 1532. évi összeírás szerint mindkét falu elpusztult, de csakhamar újra felépült. 1550-ben Alsóbényen 1 portát, Felsőbényen 3-at írtak össze. Ekkor mindkét helység Balassa Menyhért birtokában volt. 1593-ban a török hódoltsághoz tartozott, 1613-ban Nagybény Páljjy János földesurasága alá került. Kisbény az esztergomi káptalané volt. 1647-ben Nagybényben öt, Kisbényben két portát találtak az összeírok. Az 1696. évi összeírás szerint Kisbény az esztergomi káptalané, míg Nagybény Bottyán Jánosé volt, a ki azt zálogban bírta a Pálffyaktól. A felszabadító háborúban sokat szenvedett. 1683-ban, Bécs felmentése után, az erre vonuló lengyel szövetséges hadak teljesen elpusztították. Az 1732—55. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 18 egész és 12 féltelkes jobbágy lakta. Ősi, kéttornyú bazilikáját 1722-ben kezdték helyreállítani, s azt báró Mednyánszky László czímzetes püspök 1732-ben felszentelte. Ekkor még az egykori prépostsági épület falai is fennállottak a bazilika mellett . A XIX. század első felében Nagy-Bény a herczeg Pálffy család bátorkeszi uradalmához tartozott, Kis-Bénynek pedig a kéméndi plébánia volt a földesura. Jelenlegi birtokosa a herczeg Páljjy család, melynek a község mellett van újabb kastélya. Ezt herczeg Pálffy Antal építtette, mostani tulajdonosa pedig herczeg Pálffy Miklós. A község műemlékei az említett templom és a mellette lévő köralakú kápolna. Említésre méltó, hogy a községet félkörben a Garamig kétsoros őskori sáncz övezi. Itt vannak egy XII. századbeli kolostor romjai, melyet a törökök pusztítottak el. Határához tartozik Leánd. Dűlőnevei közül érdekesebbek a Sáskavár, melyhez egy pusztító sáskajárás emléke fűződik ; továbbá a Szentkúti dűlő, a hol a nép hite szerint Szűz Mária megjelent s a kút vizét gyógyító erővel ruházta fel. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Bucs, nagyközség, a párkányi járásban, 300 házzal, 1651 magyg.rajkú lakossal, a kik közül 1399 református, 227 róm. kath. és 23 izr. vallású. Határa 5474 kat. hold. Az esztergomi érsek ősi birtoka. 1208-ban már önálló helység volt, Szűz Mária tiszteletére szentelt templommal. János esztergomi érsek az esztergomi káptalannak adta. A XIV. század elején sokat szenvedett. Csák Máté hívei, midőn Gentile bíbornok egyházi átok alá vetette őket, bosszújokat az egyházi javakon töltvén ki, Móricz bán fiai, Mihály és András 1311-ben ismételten elpusztították a helységet. Az 1332—37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul. Az 1531—32. évi adóösszeírásban Bulchu néven fordul elő, s az érsek falujaként szerepel. 1549-ben, 1556-ban, 1593-ban, 1613-ban és 1647-ben szintén az eszterBény. Bucs.
