Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Káptalani birtokok a XIV. században - KÜKÜLLEI JÁNOS

232 Esztergom vármegye őstörténete. 320 Káptalani birtokok a XIV. században. Iája, melyben Dömötör bíboros kérelmére elrendeli, hogy a váczi és nyitrai püspökök és a szentmártoni apát az esztergomi egyház, elsősorban az érsekség javait, melyeket némely egyházi és világi főurak elfoglalának, visszaszerezzék és ne engedjék, hogy a bíborost ellenségei zaklassák.

1) — Azonképen Nagy Lajos király rendelete, melylyel az esztergomi káptalan jobbágyait fölmenti attól, hogy eleséggel adózzanak a nádori gyűlésekhez.

2) Alkalmasnak találjuk e helyt előszámlálni mindazokat a birtokokat, melyeket az esztergomi káptalan a XIV. század végén magáénak vallott. Ezek voltak : Esztergom városában a Szent-Anna területe ; Pilis vármegyében Kesztölcz és a nyíri puszta, mely Kesztölczczel, Doroggal és Esztergom városával volt határos ; Esztergom vármegyében : Dorog, Epöl, Nyék, Ebed a hozzátartozó szigettel, Kis-Tata, Nána, Gyarmat, Nagy- és Kis-Patak, Szalason és Zongor pusztákkal ; Barsban : Damásd ; Hontban : Szebelléb. Németi, Nebeten puszta és a németi vám, azonképen Gyerk, Keszi, Páld. Kis-Bozók, Tót-Lőrinczháza, másként Tót-Miklósteleke és Ság ; Somogyban : Bere ; Komáromban : az agyagosi halastó ; végre az esztergomi vám és a kakati (párkányi) révkomp jövedelme.

3) KÜKÜLLEI JÁNOS. Az esztergomi káptalan a XIV. században számos jeles taggal ékeskedett, kik innét kikerülve, mint egyházkormányzó papi fejedelmek és országos ügyeket intéző politikai tényezők, kitűnő szolgálatot végeztek az egyháznak és hazának egyaránt. Nem volt ily szerencséje Küküllei Jánosnak, mint kanonoktársai hítták ; ő se püspökséget, sem előkelő országos hivatalt nem viselt, jóllehet a képesség nem hiányzott benne, hisz az esztergomi érseki és erdélyi püspöki megyét, mint főpapi helytartó a lelkiekben s anyagiakban ismételve, évek során át kormányozta. Bírta ezen fölül urának, Nagv Lajos királynak bizalmát mindvégig ; s mint tanult, teljesen megbízható és buzgó pap. kanonoktársai becsülését. Már kitűnő jelleme arra késztetne, hogy hallgatagon ne mellőzzük őt, ki Esztergom városának hosszú ideig lakosa volt. De a mi kiváló jogot ad neki ez aránylag csekély térre, melyet neki szentelhetünk, az a körülmény, hogy Küküllei János korának egyik kiváló írója, ki örök hálára kötelezte a magyar irodalmat azzal, hogy megírta Nagy Lajos életrajzát, mely műve középkori krónikáink között az első helyet foglalja el mind hitelességére, mind szerkezetére nézve. Küküllei János atyja Apród Miklósnak nevezte magát, úgy tetszik azért, mert I. Károly király udvarában mint apród, aulae regiae iuvenis szolgált. Mint ilyen, részt vett a rozgonvi csatában (1312 június 15.) és Sárosvár visszafoglalásában, a miért a sárosmegyei Tót-Sólymos nevű birtokot kapta Károly királyt ól jutalmúl, mely birtokától azután Tót-Sólymosi Apród Miklósnak hítták.

4) E birtokát azonban nemsokára elvesztette merő gondatlanságból, minthogy elmulasztotta a királyi adományos levelet, miután 1. Károly király első pecsétje elveszett s az alatta kiadott levelek erejöket vesztették, a második, utóbb harmadik pecséttel megerősíttetni. Közben Apród Miklósnak János nevű fiabekerült a királyi nagy kanczelláriába íródeáknak (literátus), a hol jó hasznát vették az ügyes, szolgálatkész és szorgalmas legénynek, elannyira, hogy a király szeme is megakadt rajta. Ez bátorította őt, hogy midőn Nagy Lajos 1349 október 21-én Gyulafehérvárt tartózkodók, esennen járult eléje, és előadta keservét, a miért elkobozták atyjától, családjától a jól megérdemelt Tót-Sólymost, melyet alázatosan visszakért. A jelenlevő főurak és vitézek szószólói lettek, mire Nagy Lajos király visszaadatni rendelte neki, atyjának és testvéreinek új adomány czímén Tót-Sólymost. Ettől fogva Nagy Lajos király kegyelmét haláláig el nem vesztette. Előttünk fekszik a nagy királynak VI. Kelemen pápához intézett folyamodványa, melyben esedezik, hogy cselédjének (servitor), János, aradi olvasó-kanonoknak *) Az eszt. főkápt, magánlt. 44. fiók, 2. nyaláb, 10. szám. 2) Ugyanott, 47. f., 1. ny., 16. szám. 3) Az esztergomi főkáptalan magánlevéltára. 24. fiók, 3. nyaláb, 6. szám. *) így nevezte őt Nagy Lajos király is. (Orsz, levélt. .Dl 6407., 6549. s egyebütt.)