Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Czéhek megrendszabályozása

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 294 Czéhek megrendazabálvozása. megkímélje őt a személyes megjelenés fáradságától és költségeitől, megbízta a pécsi és veszprémi püspököt, hogy a pápának és egyháznak tartozó liüségi esküt az ő kezökbe tehesse le.

1) Utódjául az erdélyi püspöki székre pedig kinevezte Gobellinus (Gőbl, Geubl, Gőböly) esztergom-egyházmegyei áldozó-papot, keresztényszigeti (Insula Christiana, Grossau) plébánost.

2) Demeter átköltözött új székhelyére, a hol főpásztori teendőit végezte, mint ezt Zágrábban, 1376 augusztus 16-án kelt kiadványa

3) tanúsítja. Azonban ott sokáig nem időzhetett, minthogy Nagy Lajos királynak szüksége volt hűséges közreműködésére az erdélyi ügyek rendezésénél, a miért XI. Gergely pápa, Nagy Lajos király közbenjárására abban a kedvezésben részesítette Dömötört, hogy jövő pünkösdig (1377 május 17.) székes-városától távol maradhasson. Ugyanekkor megengedte neki azt is, hogy ha egyházi tilalom (interdictum) alá rekesztett vidékre találna érkezni, misézhessen és magának gyóntatót választhasson.

4) Nagy Lajos mindenek előtt a hét szász székben, első sorban Szebenben, Segesvárt, Sebesen és Várason szervezkedett; iparos-testűleteket (czéheket) rendeztetett Gőböly püspök és Sárfenéki János landskroni (Talmács mellett) várnagygyal (1376 november 9.) A ki tudja, mily hatalmasak, sokszor hatalmaskodók voltak összetartó vezetésök mellett az iparosok czéhei épen az időtájt, meg képes mérni e rendelkezés jótékony hatását, mely sok visszaélést (consuetudires malas) szüntetett meg.

5) — Legfontosabbnak tartjuk Nagy Lajos királyunk e szabályzatában azt a rendeletét , mely az iparosok kenyérirígységét és nemzetiségi szűkkeblűségét igyekezett megtörni, midőn elrendelé, hogy minden tisztességes iparost föl kell venni a társulatba. A kik a fölvételt jogtalanúl két hétig elhalasztják, azok bírságul húsz márka finom ezüstöt fizetnek. A ki pedig valamely idegen iparost bűnnel, vagy becstelenséggel vádol, hogy ily módon aczéhbe való fölvételét meggátolja, annak, mint vádlónak, kötelessége saját költségén a vádat megbizonyítani, mit, ha megcselekednie nem sikerülne, ő viselje el a mondott bűnre vagy becstelenségre szabott büntetést. Az idegenből jött iparos nem kötelezhető, hogy tisztességéről bizonyító levelet hozzon, hanem minden iparos, akár idegen, akár helybeli legyen az, ha az országban (in medio nostri) nem követett el gyalázatos tettet, fölveendő az iparosok társulatába a meghatározott díj mellett, sőt a szegényeknek e díj megfizetésére kellő határidőt kell adni. 1377 tavaszán Nagy Lajos maga jött Erdélybe, hol Tordára, április 5-ik napjára, az összes lakosoknak közgyűlést hirdetett, melynek vezetésével megbízta Demeter zágrábi püspököt és Szécsi Miklós horvát bánt, kik bizalmát teljes mértékben bírták.

6) Hogy mennyire zavarodottak voltak az erdélyi ügyek és mily herkulesi munkát végeztek a király szemei előtt a nevezett főurak, kitetszik a korunkra maradt és eleddig kiadott okiratokból, melyek Nagy Lajos király intézkedése szerint keletkeztek és szinte egy évig foglalkoztatták a királyi kanczelláriát.

7) E fáradozásai elismeréseül kinevezte Nagy Lajos király, ugyancsak Tordán, Demeter püspököt a nagy iroda főnökének vagyis udvari kanczellárjának. E kinevezésnek 1377 április 20. és 28. napja között kellett történnie, mert míg az április 20-án kelt királyi levél Demetert csupán zágrábi püspöknek czímezi, április 28-án már egyúttal aule nostre cancellariusnak nevezi őt a király.

8) Hogy Nagy Lajos, ekkor már két év óta lengyel király, miért tartózkodott oly hosszan és ismételve Erdélyben, annak egyik oka az, hogy erős hadat készült vezetni a litvaiak ellen, kik a múlt ősszel Sandomiriát a Visztula mentén fölfelé, szinte Krakkóig kirabolták, elpusztították, fölégették.

9) Hadjárathoz pedig vitéz Theiner, Hung. II., 159. 2) Theiner, Slav. I., 310. 3) Tkalcic, civ. Zagr. I., 250. 4) Theiner, Hung. II., 159. 5) Fejér, IX/V., 131. —Újabban Zimmermann, II., 449. — Az erdélyi szász földön a következő mesteremberek voltak: mészárosok, sütők, vargák, tímárok, csizmadiák, kovácsok, szegesek, kolompárosok, kocsigyártók, rézművesek, kardcsiszárok, lakatosok, szűcsök, keztyüsök, posztónyírók, kötelesek, posztósok, takácsok, kádárok, fazekasok, íjjgyártók, szabók és harisnyakészítők. Hozzávethető, mennyivel több mesterember volt előrehaladottabb városainkban, közöttük Esztergomban, hol az ötvösök is otthonosak valának. 8) E kitüntető bizalma kifejezéseit olv. Zimmermann, II.. 472., 474. 7) L. Zimmermann, II., 453—483. 8) V. ö. Zimmermann, II., 456., 458. 9) Dlugosz, Hist, Polon. III., 366. — Caro, Gesch. Polens II., 402.