Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A tatárkérdés

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 274 érintkezéseiben, s az idő szerint sűrű érintkezéseiben Magyarországgal. így 1356-ban Sz. Mihály napja (szeptember 29) körül megesett, hogy osztrák urak bajor ezinkostársaikkal rajtütöttek Morvaországon és tömérdek kárt tettek benne. Ebből nagy háborúság keletkezett, mert viszont János, morva markoláb, IV. Károly császár öcscse, Ausztriába és Bajorországba tört, e két országot tűzzel-vassal pusztítván. E véres kezdet után tartani kellett attól, hogy az országháborítás veszedelmes arányokat ölt. A pápa tehát (hihetőleg a császár kérelmére) 1357. januárius 13-án Nagy Lajoshoz és anyjához küldötte a gurki püspököt, hogy tettel és tanácscsal elejét vegyék a bekövetkezhető vérontásnak.

1) A gurki püspök, mint tudjuk,

2) fényes, nem várt sikert aratott, melyet tisztán Nagy Lajosnak és anyjának köszönhetett. Ez alkalommal más föladata is volt a gurki püspöknek, az tudniillik, hogy megkérje Nagy Lajost, miszerint Albornoz bíborosnak az Ordelaffiak ellen segítséget küldjön.Hisz — írja a pápa neki, — személyesen meggyőződtél,mily gonosz ember ez az Ordelaffi ; Te ellenben Isten különösen szeretett fia, az Űr vitéz bajnoka, az egyház főkapitánya vagy : küldj tehát hatalmas segítséget nekünk és adj hitelt mindannak, a mit Pál gurki püspök, e levél vivője Eléd terjeszteni fog. A követségnek e részben is megvolt a kivánt sikere.

3) A kérelmek, melyeket IV. Incze pápa 1357 május 27-én és június 11-én intézett Nagy Lajos királyhoz, folytatásai voltak e megbízásnak. Elsőben azt kérte a pápa, hogy Nagy Lajos Conte Landót (Landau Konrádot, a nagy zsoldos csapat kapitányát Ordelaffi Ferencz szolgálatában) vagy tegye ártalmatlanná, vagy nyerje meg az egyház szolgálatának. A másikban azért esedezik, hogy engedje meg, miszerint a hadi nép, melyet az egyház szolgálatára Itáliába küldött, ott hosszabb ideig működhessék, mire nézve bővebb fölvilágosítással fog szolgálni Pál, gurki püspök, kit e végből bízott meg követséggel a pápa. Mindkét tekintetben ismét czélt ért Pál püspök : Landaut a magyar király közbenjárása eltávolította Itáliából; Laczkfi Miklós pedig, ,,ki a magyar király ő felsége rendeletéből az egyház segítségére Itáliában tartózkodik", még 1358 október 6-án is ott volt, mint ezt VI. Incze pápához fölterjesztett folyamodványa tanúsítja. Találkozunk tovább is Jágerndorfi Pállal Magyarországban, miként ezt VI. Incze pápa leveléből megértjük.

4) E levelében azt írja a pápa, miszerint tudomása van róla, hogy Nagy Lajos király nem kevés, fürge, fegyverviselésben kiválóan jártas csapatokat küldött az egyházi birtok meghódítására és a pápai követet, ki ezzel az ügygyei meg van bízva, számtalan kedvezésben részesítette. Legújabban is megintette az idegen zsoldosokat udvari tisztje, nemes Tamás fia Miklós(Szécsényi Kónya?) útján, de a gonosz zsoldosok engedni nem akartak. Tehát Pál gurki püspököt meneszti hozzá, hogy mielőbb hathatós segítséget eszközöljön ki nála. Ez alkalommal mintha a gurki püspök kevesebb szerencsével járt volna. Nagy Lajos fegyverrel nem, csak diplomácziai úton iparkodott Landau Konrádra (kiről itt ismét szó van,) hatni. Némileg czélt ért, mert a zsoldos főkapitány hada nagyobb zsoldért elhagyta a kisebb zsoldot fizető Ordelaffit és kivonult az egyházi államból. Ebben valószínűleg Nagy Lajos rábeszélésének is része volt, minthogy Oonte Lando azután eljött Magyarországba, Budára és Visegrádra népestül, hogy a magyar királynak hódolatát bemutassa és szolgálatait fölajánlja.

5) Tehát az eddig fölfogott adatokból hozzávethetünk annyit, hogy a gurki püspök legutóbbi követsége nálunk nem volt épen sikertelen, és aligha kell megfogyatkozott tekintélyének betudnunk, hogy ezentúl Magyarországon még csak egyszer találkozunk vele. Megfejthető ez a jelenség azzal, hogy a pápa, továbbá az osztrák lierczegek és a tiroli gróf őt egyéb, igen fontos ügyekkel megbízták. Ezekbe mégis e helyt nem bocsátkozunk, minthogy történetünket kevésbbé érintik. Említés nélkül azonban nem hagyhatjuk, hogy nem kicsiny, sőt legnagyobb érdeme, hogy Tirol Ausztriához csatoltatott. Theiner, Hung. II, 28. — Anjouk, dipl. eml. II, 477. — Áldásy, Vatik. reg. a Tört. Tár 1895. évf. 26G. 1. — Cont. Zwetlen-sis Quarta és Kalendarium Zwetlense, Pertznél IX, 686., 694. — Diessenhofen Böhmernél : Fontes rr. Germ. IV, 104. 2) Olv. a Századok 1900. évfolyamában Pór Antal : Nagy Lajos király szövetkezése IV. Károly császár ellen. 3) Theiner, Hung. II, 29. — M. Nemz. Tört. III, 257. 4) Theiner, Hung. II, 41. ded. 1359 febr. 25. 5) Maccari, Istoria de re Giannino di Francia, 69. lap.