Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Miklós érsek halála - JÄGERNDORFI PÁL, NYITRAI FŐESPERES

232 Esztergom vármegye őstörténete. 269 ostromolják, melyet ha sikerül elfoglalniok, a lagunákon át, Velenczét is megközelíthetik. Ezen kívül hagytak elégséges hadierőt Dalmátországban Csúzi János dalmát és horvát bán parancsa alatt,hogy az elégületlen dalmata városokat, Zárát, Spalatót, Tráut, Sebenigót stb. lázadásra biztassa, segítse, elfoglalja, p] terv bevált. A Terra Fermán működő magyar sereg ezt erősségeivel együtt nagyrészt hatalmába kerítette. Trevisót ugyan elfoglalnia nem sikerült, de ostroma annyira lekötötte Velencze figyelmét, hogy a dalmata városokat szinte szem elől tévesztette, azok pedig föllázadtak, a velenczei uralmat levetették és Nagy Lajos királynak meghódoltak. Vásári Miklós érsek nem elégedett meg azzal, hogy tekintélyes zászlóaljat állított ki a királyi hadakhoz öcscse, Tamás vitéz vezérlete alatt, kit Nagy Lajos király összes serege kapitányának nevezett ki és nem egy vitéz tettet hajtott végre, hanem maga is követte urát, királyát a harcztérre. 1356 augusztus 5-én Padovában találjuk őt Kont Miklós nádorral együtt.

1) A nádor a következő év június havában friss sereget hozott a Terra Fermára, Serravallét elfoglalta, Castelfrancot azonban sikertelenül ostromolta; balúl ütött ki az összeesküvés is, melylyel Trevisót akarta hatalmába keríteni : midőn Zára elfoglalása működését a Terra Fermán fölöslegessé tette. Átadta tehát a vezérletet újra Vásári Tamásnak, az érsek öcscsének, ki még egyszer és utoljára elrakta az ösztön ellen rugdalódzó velenczeieket.

2) Nem adhatjuk elő itt bővebben Dalmáczia visszahódítása részleteit. Csak érintjük, hogy idősb Erzsébet királyné e hadjárat szerencsés kimeneteleért elzarándokolt Aachenbe ;

3) azonban nem szabad elhallgatni, hogy Keszei Miklós, immár kalocsai érsek, Saciléből 1357 április elején azt írta afermói püspöknek, hogy tetemes hadi költségei miatt kénytelen volt ékszereit eladni. Tehát ő is kitett magáért.

4) Ismerjük mind ez erőlködésnek eredményét, az 1358 februárius 18-án megkötött zárai békét, melyben Velencze lemondott egész Dalmátország birtokáról, a Quarnero-öböl közepétől kezdve, le az Adria mentén Raguza végső határáig ; lemondott Dalmát- és Horvátország herczegi czíméről, le minden jogorvoslatról, hogy e tartományokat valaha visszafoglalja. A hazafias vállalat sikere tehát teljes volt. Vásári Miklós érsek azonban nem sokáig élte túl e nagy műve befejezését. Nagysága delelőpontján húnyt el. Neve még előkerül abban az okiratban, melyben Nagy Lajos király Budán, 1358 május 5-én Padova urát biztosította védelméről. Ez betetéző, bokréta-ünnepe volt az új épületnek.

5) Szeptember 3-án már üresedésben van az esztergomi érseki szék, a hova Keszei Miklós kalocsai érsek lett Vásári utódául kiszemelve, kit ilyenül VI. Incze pápa 1358. október 8-án ki is nevezett.

6) JÁGERNDORFI PÁL, NYITRAI FŐESPERES. Vásári Miklóssal szinte egy időben emelkedett ki az esztergomi káptalanból Jágtrndorfi Pál, ama számos idegenek egyike, ki az Anjouk fényes korában nálunk, 'Magyarországon keresvén szerencséjét, képzettségével s ügyességével annyira kivált, hogy néhány sort kell neki szentelnünk. Vezetéknevét alighanem születése, vagy származása helyétől, a sziléziai Jágerndorftól (szlávul: Krnov) nyerte, mely a XIV. században a troppaui herczegséghez tartozott. — Pál, midőn Magyarországba érkezett, alamóczi (olMiklós érsek haJáJa. 1) Hist. Cortus, ap. Muratori XII.,

r.948. 2) Chron. Dubnic. (Fontes domest. III, 181.) — Hint. Cortus i. h. — Óváry, Regesták, I, 73. 74. sz. 3) Századok. 1901. évf. 4) Óváry, Regesták I, (58. sz. 5) Hist. Cortus ap. Muratori XII. 935. 6) Farlati, Hlyr. Sacr. IV., 385. — Eubcl i. rn. I. 389. — Vásári viszonyáról káptalanéhoz nem sokat tudunk, annyit mégis, hogy az barátságos volt. Igv értesülünk, hogy a káptalan (Garan-) Damás(d) birtokára vásárjogot eszközölt ki Vesszős mester zólyomi ispán szívességével, melyet Nagy Lajos király megerősített. (1352. Eszt. kplan Itára, 32. fiók, 3 nyaláb, 23. szára.) — A nánai dézraát átengedte káptalanénak viszonzásul, a miért a káptalan neki Udvard mellett fekvő Aaz nevű kisbirtokát és szentpálfalvi két telket cserébe adott. (U. o. 31. f. 1. ny. 12. sz.) — Kieszközölte, hogy Lajos király rendeletére a pozsonyi polgárok is t .rtoztak vámot (tributura) fizetni az esztergomi káptalannak. (U. o. 41. f. 3. ny. 14., 15. sz.)