Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Jägerndorfi Pál követségei

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 270 Jágerndorfi Pál követségei. mützi) egyházmegyei jogvégzett pap volt. Valószínűleg ajánlattal jött a magyar királyi udvarhoz, a hol a tudós embereket megbecsülték, alighanem egyenesen az özvegy Erzsébet királynéhoz, ki Szilézia Piaszt herczegeivel, közelebbitávolabbi rokonaival folytonos összeköttetésben állott, mert remélhette, hogy ez eredetileg lengyel tartomány, mely alig félszázad előtt szakadt el a lengyel hazától és meghódolt a cseh királyságnak, előbb-utóbb visszatér Lengyelországhoz, melyet ő mintegy hozományául tekintett, és melyre Nagy Lajos királyunknak szerződéses joga volt abban az esetben, ha Kázmér lengyel királv, Erzsébet anya-királyné öcscse, fiörökösök nélkül halna meg. Erzsébet királyné Jágerndorfi Pált legott kinevezte káplánjának, Nagy Lajos király pedig megtette a királyi kápolna alispánjának ; sőt, mivel ez időben még egyházi javadalmat nem élvezett, kineveztette a pápa útján az esztergomi káptalanba nyitrai főesperesnek, mely főesperességet Telegdi Tamás, utóbb esztergomi érsek bírt féléven át, mielőtt esztergomi prépostnak előléptették.

1) Azutánelküldötte követül Avignonba VI. Kelemen pápához,hogy sürgesse amaz egyezség végrehajtását, mely a szicziliai béke érdekében a szentszék és Nagy Lajos között Boulognei Guido bíboros és pápai követ közvetítésével létrejött. Jágerndorfi Pál ez első követsége lényeges dolgokban vajmi csekély eredményt mutathatott föl, a miért Lajos király kénytelen volt másodszor is Szicziliába vinni hadait. Mindazonáltal a követ számbavehető ügyességére vall, hogy a pápa jóindulatát a magyar királyi udvar, névszerint özvegy Erzsébet királyné iránt nem csorbította, sőt fokozta. Egy év múlva Jágerndorfi Pált ismét Avignonban találjuk és újra Nagy Lajos király követeként. Ekkor a béke ügye már igen előre haladt, közel ért befejezéséhez. Pál főesperes hozta a magyar király levelét ez ügyben, mely a pápának ,,igen kedves" volt ; meg is jutalmazta legott a főesperest, midőn önkéntes elhatározásából (proprio motu) kinevezte boroszlói kanonoknak.

2) De azért a tárgyalások még mindig folytak, és mivel közben némi nehézségek keletkeztek az eddigi megállapodások értelmezése körül, a nápolyiak kérelmére valamelyes pótló czikkelyeket készíttetett a pápa, melyeket, — jóllehet a szentszék eredeti szándékát csupán kifejtették és semmi újat nem tartalmaztak, — Jágerndorfi Pál elvállalni vonakodott, mert azt vélte, hogy meghatalmazása ennyire ki nem terjed. A pápa visszaküldötte tehát megbízójához, a magyar királyhoz fönnen dicsérte és melegen ajánlotta őt, egyúttal mentegetődzött, hogy oly soká tartotta vissza udvarában. Vele küldötte Begonis Pétert, a boroszlói egyház kanczellárját, a jogtudomány babérkoszorúsát, mint szentszéki követet, hogy ketten élőszóval magyarázzák meg Nagy Lajos királynak az írásba nem foglalt részleteket és azután november 1-én hozzák meg a választ, hogy a rend Szicziliában helyreálljon és Nagy Lajos gond nélkül letördelhesse a szomszédos hitetlenek (értsd : tatárok, litvánok, rutének, esetleg déli szlávok) szarvait.

3) Az elintézetlen ügy, melyről a levélben részletes említés nem történik, a magyar királynak fizetendő hadisarcz kérdése lehetett. A szentszék kész volt kezességet vállalni arra, hogy a szicziliai királyi pár megfizeti a kikötött 300,000 forint hadisarczot, de csak 25,000 forintos részletekben, vagy 200,000 forintot egyszerre. — Hozzá vethető ez abból, mert a pápa Jágerndorfi Pál távozása után legott írt a szicziliai királyi párnak és Nápoly városa községének, hogy kezességet vállal a fizetség iránt, ha a királyi pár, a nápolyi nemesség és községek a fölhatalmazást neki erre megküldik.

4) Lajos király és öcscse, István, erdélyi fejedelem, hogy a pápa óhajtását betöltsék és szabad kezet nyerjenek újabb vállalatokra, egyelőre Galiczia és Lodoméria meghódítására, mindent elfogadtak, a mit a szentszék kívánt. De ezeket a határozatokat nem Jágerndorfi Pál vitte Avignonba, se Begonis Péter,

5 1) Supplic. Clem. VI. a. 8. p. 1. f. 134. ded. 1350 január 28. — A főesperességet Pál megkapta, de az esztergomi kanonoki javadalmat aligha ; e helyett azonban szepesi kanonok lett. V. ö. Vatikáni magy. Okiratt. I/I, 441. 2) Supplic. Clem. VI. a. X. f. 13. ded. 1351 május 26. 3) Theiner, Hung. I, 799. ded. 1351 augusztus 5. 4) Theiner, Hung. I. 800—801. 5) Begonis Pétert 1351 deczember 26-án Avignonban találjuk, mint ezt a pápához intézett szuplikácziója tanúsítja (Supplic. Clem. VI. a. X. f. 57.), melyben a szerény férfiú magyarországi úti fáradalmai jutalmául megelégszik egy egri javadalmas kanonoksággal s a zempléni főesperességgel.