Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A velenczei hadjárat

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 268 mert ők lépnek ismételve előtérbe e barátságos egyetértés és közreműködés kivívására! És ez még nem minden. Hogy a szerbek is cserben hagyták velenczei czinkostársaikat, a horvátok is kitartottak Csúzi János bán seregében, sőt a tengeri kalózok is közreműködtek, tatárokat is találunk Nagy Lajos seregében, melyet némelyek, (alighanem nagyítva), százezer emberre becsültek ; a dalmát városokat is megszállta a lázadás szelleme : ezek mind oly jelenségek, melyeknek előzményeit sejthetjük és dicsérettel fölírhatjuk a magyar államférfiak érdemlapjára. — A fődolog mégis a pápa megnyerése maradt, és ennek módját Vásári Miklós eszelte ki a haza és az egyház iránti egyenlő szeretettel, mint ezt VI. Incze pápa leveléből

x) hozzávethetjük. Az öreg Gelet fia Miklós nádor ekkor már nem élt, helyét Kont Miklós foglalta el, (1356 márczius végén). A velenczei dogé, mihelyt nagy rémülettel tudomást vett róla, hogy a magyar sereg betört a velenczei területre, panaszaival ostromolta a szentszéket, mire viszont a pápa szemrehányást tett Nagy Lajos királynak, hogy az eretnek Ráczország helyett az igazhitű Velenczét támadta. Vásári Miklósnak is kijutott a maga része, minthogy Nagy Lajos király megfogadta volt a pápai követ előterjesztésére és kormánya támadására, hogy Ráczország ellen hadat indít.

2) Azonban Nagy Lajos király elkészült ez eshetőségre és Vásári Miklós ideje korán Avignonba küldötte jó barátját, idősb Erzsébet királynénak olasz útjában társát, Kanizsai Lőrincz fia István budai prépostot az Osl nemből, hogy biztosítsa ő szentségét, miszerint a magyar király Ráczországot, mely az elődei által szerzett jognál fogva őt megillető birtoka, legközelebb vissza fogja terelni az egyház hűségére, sőt még arra is fölhatalmazta a prépostot, hogy erre megesküdhetik a király nevében.

3) Hanem ez az esküvel megerősített ígéret, még ha hozzájárult is a király biztosítása, hogy kész a Bosnyában garázdálkodó patarénusokat is megzabolázni, aligha lett volna elégséges arra, hogy a pápa neheztelését csillapítsa és Velencze pártjáról elvonja. Volt azonban a pápának más, a föntebbieknél közvetetlenebb, sürgősebb óhajtása, melyet még a mult deczemberben terjesztett a magyar király, az összes főpapok és káptalanok elé, hogy t. i. segítsék őt a magyarok a római egyház olasz tartományai visszafoglalásában, a hol a hűbéresek, az úgynevezett signorok zsarnokoskodtak, a jövedelmet elzsebelvén.

4) Kanizsai prépost abban a kellemes helyzetben volt, hogy megfelelhetett a pápa óhajtásának. — Ennyi jóindulat gyökeresen megváltoztatta a pápa nézeteit. Legott rosszalását fejezte ki a velenczei köztársaságnak a fölött, hogy a ráczokkal, félhitűekkel, eretnekekkel szövetkezett a magyar király ellen ; eltiltotta a szövetségtől, melyet, ha esküvel van is megerősítve, semmisnek nyilvánított, és megbízta a gradói és aquiléjai pátriárkákat, nemkülönben a salzburgi érseket, hogy mindazokat, kik a magyar király ellenében a ráczokat segítik, kiközösítsék. Nagy Lajos király czímére pedig oly föllengzőn magasztaló levelek indultak, milyeneket magyar király a római szentszéktől eddigelé aligha kapott. Öt, a Krisztus bajnokát, kinek fiatal lelkébe érett ész, gyönge testébe férfias erő adatott, kinevezte a pápa az egyház kapitányának és átengedte neki három évre a magyarországi egyházi javadalmak összes tizedét. Továbbá megtette Keszei Miklóst kalocsai érseknek és helyébe ugyanaznap (1356 augusztus 4-én) Kanizsai Istvánt zágrábi püspöknek. Altalános imákat rendelt az egész kereszténységben, hogy Isten a magyar királynak hosszú életet, gyermekeket, nagy családot és győzelmet adjon. Végül Vásári Miklósnak is kijárt az elismerés, a miért Nagy Lajos király a római egyháznak segítséget küldött, a mit kivált az érseknek tudott be érdemül a pápa.

5) Nos, miután főemberei Nagy Lajos királyt rávették, hogy Dalmáczia visszafoglalása végett a hatalmas velenczei köztársaság ellen hadat járasson, viszont a maguk részéről is megtettek minden kitelhetőt, hogy a hadjárat sikerét biztosítsák. A haditervet úgy eszelték ki : Velenczét, a várost magát fenyegetik, és pedig, — minthogy tengeri erővel nem rendelkeztek, — a Terra Fermát elfoglalják és Trevisót, mint Velenczéhez legközelebb eső birtokot Theiner, Monum. Hung. II, 30. 2) Theiner i. h. II, 21., 22. ded. 1356 július 4. 3) Fejér, CD. IX, II. 471. *) Theiner. Monum. Hung. II. 17., 18., 20. 5) Theiner, i. m. II 22—27., 30. — Áldási, Regesták. (Tört, tár, 1895. 82. lap, 227. és köv számok. A velenczei hadjárat.