Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Birtokviszonyok a XIV. században

232 Esztergom vármegye őstörténete. 263 nek, Újfalu és Bikol pedig, valamintKarvából egy eke föld Szovárdnak és Csáknak jutottak osztályrészül. A többi Karvát négy egyenlő részre osztották, valaminthogy megosztoztak a szolgákon és szolgálókon is (értsd : a röghöz kötött rabszolgákat). Ellenben Monyorós (ma : Mogyorós), melyet Miklós pénzen vett, kizárólag Miklósé maradt, e birtokával éltében és halálában szabadon rendelkezhetett; valamint a bélai birtok, melyet Péter szintén pénzen szerzett, megmaradt neki. Azokon a földeken végre, melyeket Bikolon akkor zálogul bírtak, meg nem osztozának, hanem azok közöseknek maradtaktovábbra is. Minthogy pedig Domokos, mint azt minden ember tudja, a hamis pénzverésben bűnrészes nem volt, kéri az országgyűlést e körülmény megállapítására. — Ekkor a nádor a jelenlevő nemes urakat fölhívta, hogy véleményöket nyilvánítsák ; ezek tanácskozásra félre vonulván, egyhangú határozatképen kijelentették, hogy Domokos nem vett részt a hamis pénzverésben, s hogy ártatlanul fosztották meg birtokaitól. Erről azután bizonyságlevelet állított ki a nádor. , A nevezettek valamennyien tagjai valának a híres Szovárd (Zoard, Zoerard) ősi nemzetségnek, melyről leghitelesebb korírónk, Kézai írva hagyta, hogy Lehel (Léi) vezértől származtak. Szép birtokaik voltak Békés-, Bihar-, Komárom- és Esztergom vármegyékben ; közülök minket közelebbről érdekelnek : Bajna, Boros-Béla, Bikol, Csetrei- (Csitri-)föld, Gowa, Gyarmat, Karva, Külső-Karva Lábatlan, Mócs, Monyorós, Munkád, Neszmély, Sárkány, Szénköze, SzentAlbert, Újfalu, Új-Gón.—A Szovárd nemzetségből származtak a Karvay, Izsahay és Atyai Belényesy családok.

1) L A XIV. századbeli történeti adatokból, melyek vármegyénk birtokviszonyaira is kiváló fontosságúak, a következőket adjuk : Miklós, az esztergomi keresztesek mestere és konventje előtt, Halifa fiai péli (Péliföld-Szent-Kereszt) nemesek eladják birtokukat, melyen tiz hold szántóföld is van, hatodfél kereskedelmi márkáért. A határjárásnál a következő nevek fordúlnak elő : Disznó-ól-fő (Gyznonolfeu), Kútfő-Szurdoka, Fenyőmái, Madosfő, Tótszurdok, Poklosszurdok, Kis-Köved, Alájáró. A vevők Bajóti Mihály fia János és Simon fia Pál (a későbbi Nagy-Martoni Pál országbíró), kiknek birtokával az eladott terület határos. (1307 ápr. 27. Anjouk. Okmt. I. 124.) Midőn a margitszigeti apáczák részére Csolnokon négy telket visszafoglaltak, így jelentik 1323 november 23-án az esztergomi keresztesek Károly királynak, — több esztergomi polgár, úgymint Hermán ispán, Móriczfia Gihanin (János) ispán, Godin ispán fia István, és Rubin ispán fia Giorgius (György) ellent mondottak, a miért a király elé idézték őket, hogy ellentmondásukat megokolják. Látjuk a nevekből, hogy e polgárok a város latin (franczia, olasz) részéből valók. (Ugyanott II, 103.) Károly király értesülvén az esztergomi káptalan jelentéséből, hogy az esztergommegyei Zalanta, Babnai Tamás és Sándor örökölt birtoka, azt nekik visszaadja. (1326 szept. 10. U. o. II, 256.) Pető ispán, Esztergom város bírája, Móricz fia Gihan, Mihály fia Miklós, Kunzl fia Tamás, Godin fia István, Jekse mester, Hermán fia István, Szeppl, Bálint ispán, Rubin fia György, Szögyéni István és Gelet fia István esküdt uraimék az összes városi polgárok nevében tanúskodnak arról, hogy Godin ispán fia István, esztergomvárosi esküdt és polgár, nemkülönben a Godin unokája, a Robin fia Jakab a margitszigeti apáczáknak Cséven és Csolnokon Godintól örökölt szántóföldeket és kaszálókat ajándékoztak, kiveszik azonban Godin fia Frank, előbb szintén esztergomi polgár részét. Pető bíró és Balduin fia, Miklós át is adták a földeket és kaszálókat a hely színén minden ellenmondás nélkül. Kiérezzük e nevekből, hogy Esztergom város tekintélyes polgársága nemcsak latinokból, hanem németekből és magyarokból is állott, sőt Jekse mester — úgy tetszik, — cseh. Pető bíró azonban, II. Tamás érsek kedvezéséből szálkái birtokos, határozottan magyar ember. (1328 július 13. — U. o. II, 366). Lajos király értesülvén, hogy Csévi András fiai : János és Miklós, nemkü1 önben Dénes fia Miklós a margitszigeti apáczák csolnoki birtokát megkárosították, rendeli, hogy eleget tegyenek nekik. (1351 május 8. — U. o. V, 465.) Miklós ispán (a Miklós fia és Vécs unokája) az esztergom- és komárommegyei Neszmélyt, a komárommegyei Radvánt a Duna mellett és az esztergomBirtokviszonyok a XIV. században. *) Bővebben ír rólok Wertner. A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig, II, 339. Magyarország Vármegyéi és Városai: Esztergom vármegye. 14