Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Csák Máté

214 Esztergom vármegye őstörténete. 243 Nagy félelem szállotta meg ezek hallatára az érseket és káptalanát, főleg midőn híre járt, hogy Máté immár az érsekség székhelyének, az esztergomi várnak megvívására fegyverkezik s az érsek élete ellen tör. Országos tekintélyeket, szerzetes, egyházi és világi férfiakat hittak meg, a teendők iránt tanácsot űlendők. Valamennyien a békés kiegyenlítést ajánlották. Csák Máté, a kit ekkor már „nagyságos fej edelem "-nek czímeztek, erre hajlandónak mutatkozott, hajlandónak arra is, hogy — mint az érsek kívánta, — kártérítést is ad. Gúnyul, vagy fukarságból mindössze ötszáz márkát ajánlott, noha tizenötezernél több kárt tett abban, hogy az említett sarczot beszedte, nem számítva egyéb kártevéseit, pusztításait és rongálásait. Mit tehetett a végsőre jutott érsek és káptalana ? Hogy még inkább föl ne ingereljék, s egyházok romlását elkerüljék, ráállottak a csúfos alkura, titkon azonban tiltakoztak a székesfehérvári, győri, veszprémi és pécsi káptalanok előtt ily erőszakoskodás ellen. Máté még kezeseket is vallott a pontos fizetésre ! Össze is szedte a pénzt a nyitrai püspök jobbágyain, hogy kezeseit kiváltsa, de visszakapta őket váltság nélkül. Ez iszonyú veszteségek nem bénították meg Tamás érsek hazafias tevékenységét. Amadé nádor az Abák nemzetségéből már nem élt. Dulakodás közben a kassai polgárok ölték meg,—mint mondák, nem szántszándékkal. A király ez alkalomból idejét látta annak, hogy néhai Amadé által hatalmasul eltulajdonított királyi javak, legalább részben, ismét visszakerüljenek akoronára, s ez iránt Amadé nádor özvegyével és hat fiával barátságos egyezség jöjjön létre. Közbenjáróul az igazságszeretetéről ismert Tamás érseket küldötte a hely színére, ki oly egyezségre jutott, mely az összes feleket kielégítette. Mi jött közbe, mi nem ? Valószínűleg Csák Máté izgatásai, a ki „egész hatalmával ígérkezett az Amadéfiak segítségére". Ezek rászállottak a lépre és elállottak a megkötött egyezségtől. Károly király tehát kénytelen volt hadjáratot indítani ellenök, mely 1312 június 15-én a rozgonyi ütközetben kulminált, a hol az Amadéfiak, Csák Máté hatalmas segítsége ellenére, vereséget szenvedtek és kettejök elesett. A szepesieknek, ispánjok, Görgei István vezérlete alatt, nem kis részök volt a győzelem kivívásában, a királypárt részére való megnyeretésök pedig alighanem Tamás érseknek volt érdeme, a ki az egész telet közöttük töltötte Lőcsén, kegyeket osztogatván mindenfelé. Hogy Tamás dandára a király táborában volt, kétséget nem szenved, hisz magát az érseket is a király körében találjuk. Nem kevésbbé fontos ügyben a pápa is megbízta Tamásunkat. 1312-ben a váczi káptalan, főpapjának halála után, két kanonokot szándékosan mellőzvén, Miklós dömösi prépostot választotta meg, a nélkül, hogy a király jóváhagyását kikérné; a megerősítésért Tamás esztergomi érsekhez folyamodott. Ez azonban Miklóst a püspökségnek csak ideiglenes adminisztrátorává rendelte, s a választás ügyében vizsgálat megindítását látta szükségesnek. Kevéssel utóbb mégis a két mellőzött kanonok s a király megbízottja a szabályellenes választás ellen óvást tett, sőt a megválasztott személye ellen súlyos vádakat emelvén, a választás megsemmisítését követelte, mert, mint a király kijelentette, ő, a váczi egyház kegyura van hivatva arról gondoskodni, hogy az jó pásztor kormányzására bízassék. Tamás érsek a vád alaposságáról meggyőződvén, az ügyet a szentszék elé terjesztette, a feleket utasítván, hogy a kitűzött határnapig Avignonban megjelenjenek. A választott püspök az idézést ignorálta ; ellenben a király és a választást kifogásoló kanonokok megbízottja megjelent a pápai udvarnál. Mire V. Kelemen meghagyta Tamás érseknek, hogy a választott püspököt a rábízott adminisztrátori tiszttől elmozdítsa és őt a pápai ítélőszék elé idézze. A dömösi prépostból nem is lett váczi püspök. A rozgonyi ütközet Csák Máté hatalmát ugyan meg nem törte, mégis szorosabb korlátok közé, a szorosb értelemben vett Mátyus-földre szorította. Ellenben az Amadéfiak (ideig-óráig ugyan csak) visszatértek a király hűségére, s ismét Tamás érseket találjuk 1313 augusztus 8-án több püspök társaságában Gönczön, az Amadék székhelyén (nem kételkedünk rajta), a végből, hogy a megbontott egyezséget újból megkösse. — Azontúl hosszabb időre kölcsönös tartózkodás töltötte el az ellenséges feleket. Elhatározó támadást intézni egyik fél se tartotta eszélyesnek. Pedig e tartózkodás nem tetszett kivált azoknak a főpapoknak, a kik — mint a nyitrai püspök és esztergomi érsek, — nemcsak fölbecsülhetetlen kárt szenvedtek, nagyrészt jövedelmeik élvezetétől is elestek, de lelkipásztori kötelességeik teljesítésében is gátolva voltak. Találkoztak efféle mátyusföldi