Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Csák Máté
214 Esztergom vármegye őstörténete. 226 Csák Máté. Komárom adományozása az esztergomi érsekség részére csak elvileg történt, a mennyiben Komáromot, mint atyai örökét, a hűtlen Csák Máté bírta, a ki ez időben még élt és nem volt leverve. Tamás érsek eleddig nem állott ellenséges viszonyban Máté úrral. Gyanítjuk ezt onnét, mert Máté esküjét mint pozsonyi vármegye-ispán, a gyanakodó pozsonyi polgárok megnyugtatására, Tamás nagybátyja, Ladomér érsek jelenlétében tette le. Hogy e szíves viszonv folytatását lelte Tamásnál is, kitetszik abból, hogy Esztergom vívásához Máté segélyt küldött tárnokmestere, Bogár fia Márton utján. Sőt nem merész az a föltevésünk, hogy midőn Gentilis kijelentette a főpapok és főurak előtt, hogy Károly király érdekében Csák Mátéval akar szövetkezni, s ezek a bíboros szándékát kereken ellenezték, mert — úgy mondának, — Máténak hinni, benne bízni nem lehet, hisz a mikor esküszik, azért teszi, hogy csaljon : Tamás érsek nem volt egy véleményen e főpapokkal és főurakkal, minthogy ő volt kísérője Gentilisnek Kékesre, a hol Mátéval találkoztak is. Vajha ne tették volna ! Gentilisnek Mátéra pazarolt minden jóindulata kárba veszett. Gentilis és a király minden hatalmat Máté kezébe adott. Megtették őt elsőnek az országban, „zászlótartónak, igazgatónak, előharczosnak" és tárnokmesternek ; Máté mégis nem a hűtleneket támadta meg, mint tőle várták és ő megfogadta, hanem a király híveit. A bíboros is, a király is barátságosan kérték, hagyjon föl erőszakoskodásaival. Nagyokat ígértek neki, és keveset, csak annyit kívántak tőle, hogy az egyházi javakat adja vissza, a nemeseket szokatlan szolgálatra ne kényszerítse, s a királyi jószágokból csak a tisztesség okáért adjon vissza némelyeket, a többit megtarthatja magának. Hanem Máté a jó szót siketségre vette, feleletet sem adott rá. A bíborosnak megszakadt tehát minden türelme és ösztönöztetve olyanoktól is, ,,a kiket Mátyus barátainak tartott", Pozsonyban, 1311 június * 11-én, kimondotta fölötte a kiközösítést, meghagyván az ország mindenrendű papságának, hogy azt templomaikban kihirdessék. „Nem képes az emberi ész fölfogni, a szó elmondani, a szív átérezni, a toll leírni az ocsmány tetteket, megbecsülni az okozott károkat, — így panaszkodik János nyitrai püspök, — melyeket e gonosz ember, ki nem hisz a mennybeli Istenben, nem tiszteli a világi törvényeket, nem fél a pokolbeli kínos büntetéstől, kevélységében és megátalkodottságában elkövetett." Dühe mérgét pedig leginkább kiöntötte az esztergomi érsek és káptalan ellen, a miért a szentszéki követ parancsához képest, annak kiközösítő levelét kihirdetni kötelességüknek ismerték, és valószínűleg azért is, mert a király Komárommal, Csák Máté örökével Tamás érseket adományozta meg. Máté és csatlósai az érsek és káptalan összes birtokait tönkre tették, kifosztották, népéből annyira kipusztították, hogy a falvak némelyikében alig maradt egy-két lakó, a legtöbben egy sem. Elmenekültek az üldözés elől, míg a vagyonosabbakat közülök a börtönbe, a kínpadra vetették, hogy váltságdíjat zsaroljanak ki tőlök ; voltak, kik életökkel adóztak. A jobbágyoknak többnyire fából készült házait sem kímélték, zsákmányul azokat is elvitték, vagy fölégették. Az érsekségnek Berzencze várát ostrom alá vétette Mátyus, és minthogy másként nem keríthette hatalmába, falait ásatta alá, míg azok ledüledeztek. Zách Feliczián fölgyújtotta Szerdahelyt, a templom is leégett. Csellei Naszvadot, Gutát, Bajcsot, Szémőt, Petődöt pusztította el ; embereket ölt, sarczot szedett. Vörös Bede ugyanígy bánt (Kőhid-) Gyarmat, Szódó, Bogdán, Kéménd, Farnad, Sarló, Keszi és Ság helységekkel. Ez utóbbi helység teljesen lakatlanná lett ; Bogdánt is úgy elpusztította, hogy lakó nem maradt benne. Csák Móricz bán fiai : Mihály és András, Bulcsu (Búcs), Szegi és Kürt helységekben kegyetlenkedtek ; kifosztották a jobbágyokat, sarczot vetettek ki rájok és vámot szedtek tőlök, hogy végkép kipusztulván, elzüllöttek. Ep úgy bántak Gúg és Perbete községekkel. Azonképen Bajomi (Esztergom mellett) Mikócsa Tildét, Varjas Tamás, a János fia és a Mocs fiai Páldot és (Kis-) Gyarmatot, Iborfi István pedig Börzsönyt, Bajtát és Lelédet pusztította el. Leléden nem maradt ember, Börzsönyben elfoglalták az érsekség ezüstbányáit és nagy kárt tőnek bennök, miközben Péter, a Renold testvére, a Boztehiek közül, a közeli Szálkát, Szetét és Berneczét, továbbá Vadkertet, hol hét ember vesztette életét, — Elefánti Mátyás ped :g Hugyag és Hyelu (Szeli ?) helységeket tették tönkre. Hallatlan sarczot róttak a lakosokra : minden igás barom után negyven, kisebb állat után húsz, jobbágy gyermek után négy dénárt kellett fizetni.
