Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Károly király megkoronáztatása
214 Esztergom vármegye őstörténete. 241 sokféle bajához képest, hol tüzes vassal irtsa ki a kóros kinövéseket, hol mint a béke angyala, az irgalmas szamaritánus példájára, bort és olajat, vagy balzsamot öntsön a javuló sebekbe." A bíboros kiterjedt hatalommal és fényes udvarral érkezett Budára 1308 októberben. Három évi működése tanúsítja, hogy a helyzet világos szemléletéből indult ki az az elhatározása, hogy a hatalmaskodó főurakat, e ,,minden gonoszság taplóit" jó szerén, a míg lehet, szigorral, a mennyire ez elkerülhetetlenné válnék, czélzatainak megnyerje, vagy legalább arra bírja, hogy ne gátolják működését, az Anjouk trónja megszilárdítását. Mire nézve ,,követi hivatalából kifolyólag" legelőbb is országgyűlést hitt össze november 18-ára, mely hogy fényesen sikerült, leginkább Tamás érseknek kell érdeméül följegyeznünk. (3 volt, — hogy Károly király szavaival éljünk,— ki jó szóval, rábeszéléssel, tanácsosai, intéssel, sőt fenyegetéssel alkotta meg a „klerikális szövetséget, mely ama hosszantartó fejetlenségi zavarokban, midőn a nagy családok korrupcziója a legmagasabb fokra hágott és végveszélylyel fenyegette a sülyedő hazát, tagadhatatlan, nagy érdemeket szerzett a rend és béke visszahozásánál s az ország rákövetkezett jólétének megalkotásánál." Ez országgyűlésen jelen voltak immár a Kőszíniek személyesen, László erdélyi vajda és Csák Máté is, de csak képviselve. Csák Máté egyébiránt, úgy látszott, teljesen meg van nyerve. Gentilis, Tamás érsek társaságában találkozott vele a pálosok kékesi magányában és megegyezett vele a föltételek iránt, melyek mellett - késznek nyilatkozott Károly király hűségére térni és őt segíteni, a miben Tamás érseknek főrésze lehetett. A pesti országgyűlésen kívül több más gyűlést is tartott Gentilis, melyeken igen fontos határozatokat hoztak. Ezek elseje megtiltja örök időre, hogy senki se merje a magyar királyt megkoronázni, ha nem az esztergomi érsek. Csakhogy a szent korona, melylyel Tamás érsek Károly királyt megkoronázni óhajtá, még mindig László erdélyi vajda birtokában volt, ki azt Bajor Ottótól elvette. Rég megindúltak az alkudozások Buda és Déva között a korona visszahozatala iránt, de mivel ezek czélhoz nem vezettek, Gentilis „tilalmasnak nyilatkoztatta ki a Szent István koronáját mindaddig, amíg az a király kezéhez, vagy a székesfehérvári káptalanhoz, a hol helyén van, vissza nem kerül." És a római egyház nevében aranyból készült új koronát ajándékozott az országnak, ezt, „nehogy Isten áldása, melyet az apostoli szentszék a régi koronához fűzött, megfogyatkozzék", az ország érsekei és püspökei által szent krizmával megkenette. E koronát tette azután Tamás érsek a Boldogasszony budavári templomában, 1308 június 15-én Károly király fejére, előbb azonban megeskette az ország alkotmányára, mely esküt Károly király ugyancsak az érsek után magyarul mondott el, mire a jelenlevők névszerint fölhívatván szintén az érsek által, hűséget fogadtak az immár másodszor megkoronázott királynak. A magyar nép azonban, mely Szent István koronája iránt „nagy tisztelettel viselteték", annak akkora tekintélyt tulajdonított, mintha a királyi jog oenne sarkallanék", nem vette a koronázást, a mely új koronával, szokatlan helyen ment végbe, olybá, mint a melyhez kétség nem férhetne. Gentilis bíboros tehát mindent elkövetett, hogy László vajdát a szent korona visszaadására bírja. De hasztalan közösítette ki az egyházból ; hasztalan rekesztette minden uradalmát egyházi átok alá ; hasztalan küldötte hozzá kedvenczét, Benedek választott erdélyi püspököt, kinek megerősítése függött ez ügy szerencsés elintézésétől : a vajda nem engedett, mígnem Tamás érsek nem vállalkozott az alkudozások befejezésére. Semmi esetre se volt sima az alkudozás útja, eredménye mégis az lett, hogy a vajda az érsek kezeibe hitet tevén, Károlyt elfogadta királyának, természetes és törvényes urának, megígérte, hogy a sz. koronát 1310 július l-re visszaszolgáltatja. „Visszanyervén pedig — úgymond Károly király — az érsek úr szorgos gondoskodása következtében a szent koronát ... a kellő helyen, Székesfehérvárt tudniillik, ta hol régidőtől fogva szokás Magyarország királyait megkoronázni, egybegyűjtvén országunk összes főpapjait és hű nagyjait, megtartván a szokott, elődeinktől •megállapított ünnepségeket, Tamás érsek úr keze által a királyi diadémával vagyis a szent koronával megkoronáztattunk" (1310 augusztus 27.) Mivel pedig bevett helyes szokás, — teszi hozzá az immár harmadszor megkoronázott király, —' hogy ez alkalommal az esztergomi egyház iránt bőkezűségét megmutassa, Komárom vármegyét, várost és várat az érseknek adományozta. Károly király megkoronázta tása.
