Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Királyi várak
196 Esztergom vármegye őstörténete. 198 Királyi várak. Az esztergomi várszerkezet azonban korán bomlásnak indúlt. Még Szent István király nagykiterjedésű birtokokat adott az esztergomi egyháznak, kétségkívül a királyi uradalomból. Későbbi uralkodóink sem zárkóztak el az egvház. sőt idővel a világiak részére tett adományoktól, így az esztergomi várszerkezet még a tatárjárás előtti korszakban inkább csak névleg állott már fenn. Ez az oka annak, hogy a XIII. század második feléből, midőn már bővebb okleveles adataink vannak, alig egy-két esztergomi várföldről maradtak adataink. Az esztergomi várszerkezet főhelye és középpontja Esztergom volt. Imre király 1198-ban a várterületen egy még ki nem épült palotát adott az érseknek, azzal a kikötéssel, hogy szükség esetén a királynak szállást kell adnia. (Knauz i. m. I. 156). IV. Béla király pedig 1239-ben a váralján nagyobb földterületet adományozott, hogy az érsek ott várost építhessen. A többi esztergomi várbirtokról csak a tatárjárás utáni korszakból vannak adataink. így 1268-ban a garamszentbenedeki apát, Simon esztergomi várjobbágynak, Kakat, (ma Párkány), nevű birtokán egy eke földet adott, hogv ott megtelepedhessék. Ez a Simon Nyék helységből való volt, a hol tehát esztergomi várföldek voltak. Nyék helység alkalmasint a mai Komárom vármegve területén feküdt, a hol a bányai várnak is voltak tartozékai. (Komárom Vármegye Monogr. 405. 1.) 1268-ban IV. Béla király a királyi bakók (praeco) és pohárnokok Agár nevű földjét kamarásának, Istvánnak adományozván, a határleírásnál említtetik a pilisi apátság Nyka nevű helysége és a tarjáni nemesek földje. (Hazai Okmt. VII. 107.) E leírás alapján Agár földjét Bajnától délnyugatra kell keresnünk ; a határleírásnál említett Nyka helység nevét a Bajnához tartozó Nyika puszta őrizte meg, ettől nyugatra találjuk a Komárom vármegyei Tarján helységet. A Tarján és Nyika puszta között elterülő erdőség, mely az Agártorok nevét viseli, sejteni engedi Agár föld fekvését. 1270-ben, midőn Moys nádor az esztergomi érseket bizonyos jövedelmek birtokába iktatta, megjegyzi, hogy V. István király Esztergom vármegyét az esztergomi érseknek adományozta. Ennek folytán az a jövedelem, mely eddig a főispáné volt, az esztergomi érsek és káptalan között oszlott meg. A különben sem erős esztergomi várszerkezet ezzel véget ért. V. István király az itt lakó várnépet 1272-ben az ország nemesei sorába emelte. Az országos nemesítés ellenére, 1273-ban, külön ily kitüntetésről emlékeznek meg az oklevelek. Ebben az évben ugyanis Bene fiai, Sándor és Gál, a várjobbágyság alól felmentetnek, s a Karva (Kerova) helységben levő birtokokat a király nekik örök időre átengedi. Esztergomi várbirtok volt Epöl falu is, a hol a királyné hadakozó népei laktak még 1284-ben is; e helységben különben már 1270-ben az esztergomi János-vitézek rendje és az esztergomi káptalan szerzett birtokokat. Az utóbbi 1284-ben nyert itt földeket Erzsébet királynétól. Az esztergomi várbirtokok utolsó emlékét III. Endre király 1294. évi adománylevelében találjuk, midőn Muslan földet Simon comesnek adományozván, megjegyzi a király, hogy ez egykor várbirtok volt. E visszapillantás mindenesetre az 1272. év előtti időre vonatkozik. Eme várföld helyét nem sikerült megállapítanunk. Pesty Frigyes szerinl (A Várispánságok 209. 1.), az a körülmény, hogy a birtokba-iktatást a győri káptalan teljesítette, némi útmutatás e földterület helyére nézve. A cseh betörések megfékezésére idővel a Vág vidékén újabb királyi várak keletkeztek, a XI—XII. század folyamán. Ily kis területen nem lehetett az egyes vármegyéknek annyi földterületet kihasítani, a mennyire szükség volt, így a vágmenti vármegyék, — Sempte, Galgócz, Szolgagyőr, Bánya, — nem alkottak összefüggő egészet, hanem szerteszét feküdtek a szomszéd vármegyék területén. Ez a területi elszórtság idővel még növekedett, mert a várnépek újabb földeket szereztek, melyek azonban kapcsolatban maradtak továbbra is azzal a várral, a melynek népei birtokukba vették. (Pauler Gyula i. m. I. 326.) A galgóczi várnak a mai Esztergom vármegye területén, Ebeden voltak tartozékai. E várföld nyolcz eke terjedelmű volt, (egy eke 120—150 hold), melyet II. Endre király az esztergomi egyháznak adományozott, melynek birtokában IV. Béla király 1237-ben megerősítette. Galgócz területén idővel egy második vár is létesült, — Szolgagyőr, — így a vármegyét hol Galgócznak, hol Szolgagyőrnek nevezték. Az utóbbi hosszabb életű volt.
