Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - A szolgagyőri vár tartozékai - Főispánok
196 Esztergom vármegye őstörténete. 199 A szolgagyőri várhoz a következő birtokok tartoztak : Csolnok. Földjét IV. Béla király alatt Péter, a szolgagyőri tárnokudvarnokok mestere bírta,' melyről V. István király 1270-ben, a hithirdető szerzetesrend részére kiadott megerősítő levelében is megemlékezik. (Fejér V. 1. 59.) Raab. IV. László király 1277-ben e földet Zerechmer fiának, Miklós comesnek adományozván, megjegyzi, hogy az adomány tárgyát tevő birtok a királyi tárnoknép, a királynéi udvarnokok és a sziolgagyőri várszolgák földjei között feküdt. Sárkány. IV. Béla király Bechend comesnek 1247-ben Sárkány nevű földet adván, elmondja, hogy azt különféle sorsú szolgálmányos népek, ú. m. solymárok, pohárnokok és szolgagyőri szolgálmányosok lakják. Az adománylevél szerint, e helység Béla és Köbölkút között feküdt. Köhid-Gyarmat. IV. László király 1275-ben a Bormot nevű 3 eke földet, mely Szolgagyőr várához tartozott, az esztergomi káptalannak adományozta. Pesty Frigyes szerint Bormot nem más, mint a mai Gyarmat, mely jelenleg is az esztergomi káptalané, míg a határleírásban a mellette fekvő helységben a mai Gyivára ismerhetünk. (Tagányi Károly czikke a Századok 1882. évfolyamában 389—394. 1. — Pesty Frigyes i. m. 451., 478.) Végül a karakói várhoz tartozott Tardos helység, mely ugyan ma már nem tartozik Esztergom vármegyéhez, de tekintettel arra," hogy évszázadokon át a vármegye kiegészítő részét alkotta, röviden meg kell róla emlékeznünk. Tardost még Imre király adta az esztergomi érseknek, hogy ott a falu jobbágyaival márványköveket fejtessen. (Fejér III. 1., 255.) II. Endre király azonban a szentföldi hadjáratából visszatérvén, (1217), tapasztalta, hogy az esztergomi érsek a királyi várjavak könnyelmű elprédálásának ellene szegült; e miatt a király haragját magára vonta, s II. Endre, hogy haragját éreztesse, János érseket száműzetésbe küldötte és Tardos birtokától megfosztotta. 1218-ban azonban az érseket ismét visszafogadta kegyeibe, s Tardos birtokában megerősítette. A XIII. század elejétől kezdve mindegyre jobba,n szembetűnő a várszerkezet bomlása, melyet Imre király, de különösen II. Endre zavarteijes kormányzata csak siettetett. IV. Béla király ugyan megkisérlé az elidegenített várjavak visszaszerzését ; 1236-ban, tehát a tatárjárás előtti korszakban, megbízza Róbert esztergomi érseket, az érseki megyében levő összes örökségek (kir. várjavak) visszaszerzésével; sőt kívüle még többen, nevezetesen Sebes nyitrai ispán, Rőth András, Szoboszló, Mikese és Zochet comes is szerepelnek a vármegye területén, hasonló megbízatásban. Mindez intézkedések azonban a várszerkezet teljes felbomlását nem bírták megakadályozni. Közbejött a tatárpusztítás, mr^ly a királyi várak jogrendjét felforgatta. A tatárpusztítás következtében számos várbirtok vált lakatlanná, melyek eladományozása így könnyebbé vált, s mindegyre jobban szaporította a kötelezettség nélküli birtokosok számát, de ezzel azután a különféle szolgálmányosokat és várnépeket közelebb is hozta egymáshoz. Ha figyelemmel kísérjük az okleveleket, láthatjuk, hogy a vármegye területén sokféle szolgálmányosok laktak. Voltak közöttük várjobbágyok, királyi és érseki udvarnokok, királynéi hadakozó népek, hírnökök, bakók (praeco), praedialisták, a kik mindnyájan földeket bírtak szolgálataik fejében. A mint azonban ezek lassanként felszabadultak kötelezettségeik alól, a részükre kiállított adománylevelek alapján új birtokos-osztály keletkezett. A tatárjárás után hovatovább elhatalmasodó nagybirtokos osztálylyal szemben az ősi nemzetségek elszegényedett sarjai mindegyre jobban érezték a tömörülés szükségét, hogy a küzdelmet sikerrel felvehessék a főurak ellenében. Ebbeli törekvéseikben csakhamar megtalálták szövetségeseiket áz egykori várjobbágyokban és azoknak ivadékaiban, mely szövetkezés egy új társadalmi osztály, a köznemesi rend alakúlására vezetett. E nagy társadalmi átalakúlás mellett a királyi vármegye lassanként megszűnik, hogy helyet adjon a vármegyei önkormányzatnak. A megyeispán főispánná lesz, udvarbírájából pedig az alispáni tisztség fejlődik. Esztergom azok közé tartozik, hol ez az átalakulás legelőször végbement. A tatárjárás utáni korszakban már főispánok állanak a vármegye élén, mint 1244-ben a Báncza nembeli Benczencz, István bíboros és praenestei püspök testvére, majd őt követi 1255-ben a Hunt-Pázmán nembeli Jákó s 1264-ben Kozma. 1270-ben IV. Béla király a főispáni méltóságot örökössé tette, s azt a Tűrje nembeli Fülöp esztergomi érseknek adományozta. Utódai közül Miklósnak 1273-ban a A szolgagrőri rár tartozékai. Főispánok.
