Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE ŐSTÖRTÉNETE - A hunnok - Az avarok - A szlávok

190 Esztergom vármegye őstörténete. 191 ték el. Ez időből való Vissigrád, Novigrád, Vácz, stb. és Osztrigom, mely szó, Kollár Ádám szerint, (Urs, Velsius De Bello Pannon, kiadása 101. 1. jegyzet.) meredek hegyet, hegyfokot jelent és ebből mondja származottnak a magyar Esztergomot. A szlávok a keresztény vallás elfogadására is fogékonyak voltak. Hogy az Esztergomban lakók is elfogadták-e a keresztény hitet, határozottan nem lehet állítani, mert keresztény emlékeket e korból még eddig nem találtak. Azok, a kik Esztergomot a római Curtának, vagy Curtianának tartják, (Lazius, Commentarii de Republ. Rom. L. 12. C. 14. Sect. 2. és utána Baranvay Disquisitio stb. 9.), Cornelius pápa iratára támaszkodva, azt vélik, hogy 254-ben itt püspöki székhely volt. Cornelius pápa, Eusebius történetíró szerint, (Eccl Hist. L. VI. c. 43.) 254-ben Rómában zsinatot tartott, melyen 60 püspök volt, a kik a zsinat végzéseit a Cornelius pápától készített decretumban aláírták nevükkel és a püspökség megnevezésével. Eusebius azonban a névsort nem közli. Timon Samu szintén (Imago ant. Hung. 1. c. 10.) Cornelius pápa decretumára hivatkozva, melyről a tudomást Spondanus Henriktől nyerte, felsorol hat pannóniai püspökséget: Sirmium, Cibalis, Carbis, Curta, Siscia, Bregetio, melyekhez saját tudásából még hármat csatol, Mursát, Pretoriát és Scarabantiát. Spondanus művét (Republ. Romana L. 12. c. 14.) felütvén, a 254. évnél én ép úgy nem találtam a püspökségek neveit, mint azokat Salagi sem találta. (De Statu Eccl. Pann. III. 3. és 240.) Azonban Lazius (i. h. 100. 1.) felemlíti a következő püspököket: Secundus Carpensist, Crescens Curtensist,Caetus Sisciensist, Donatus Cibalensist ésQuirin Scarabantiensist, a kik Arkad (395—408.) és Honorius (395—423), de már Fülöp (244—249) és némelyek Decius (249—251.) császárok alatt működtek Pannóniában. A forrást, melyből ennek tudását meríti, más helyen vallja be, ott, a hol Curtáról beszél. (914.1.) Itt mondja, hogy Crescens curtai püspök Cornelius pápa decretumát, mint a 60 püspök egyike írta alá. Ily decretum egykori létezéséről csupán Eusebius tud, de a névsort nem adja elő ; az okmány pedig elveszett. (Mansi S. Conc. Coll. I. és Labbe , Sacrs. Concilia I. 701.) Esztergom vidékén a szlávok keresztényeket nem találhattak. Ha a kereszténységet az itt megtelepedettek fölvették, az csak behozatott hozzájok. Hogy Virgilius (745—784.) szalczburgi püspök küldött ki hithirdetőket 767. után és mielőtt Nagy Károly Pannóniát meghódította, 790 előtt hithirdetők működtek volna, továbbá, hogy Nagy Károly az itt legyőzött és innen elűzött hunnok helyett a Noricumból, vagyis Karinthiából ide telepített szlávok számára Arnon (785—821.) szalczburgi püspöktől, Virgil utódától kapott volna hithirdetőket és hogy a megkezdett munkát a szalczburgi püspökök tovább is folytatták, úgy hogy Adalvin idejében (859—873) itt több templomot szenteltek volna fel, alappal nem bír, mert a szalczburgi névtelen krónikás nem érdemel hitelt. (Salamon. Századok 1882. 89.) Lehet, hogy Methodnak 863 körül történt hithirdető működése után nyerték az itt lakók a kereszténységet. Nagy Károly frankjaival Esztergom vidékét is bírta, ez kétséget sem szenved. Utóda, Jámbor Lajos 830 körül alsó Pannóniát négy, a felsőt két megyére (Comitatus) osztotta. (Salagi i. li. I. 142, 144.) Jámbor Lajos 822-ben, de már Nagy Károly is fogadta a Dunamentéről való szlávok hódolatát. E szlávok bizonyára már keresztények voltak és ha nem, úgy feltehető, hogy a hódoltság egyik feltételéül a nagy térítő, Nagy Károly, a kereszténység felvételét is kitűzte. A kisbénvi tomplom egyik oszlopfőjén levő jelenet