Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - 1. A HONFOGLALÁSTÓL A NEMZETI KIRÁLYSÁG MEGALAPÍTÁSÁIG - Szlávok és germánok - Magyarok

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. Szlávok és prermánok. Magyarok. I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG. 1. A HONFOGLALÁSTÓL A NEMZETI KIRÁLYSÁG MEGALAPÍTÁSÁIG. a Garam torkolatától nyugatra, valamint vele szemben, túl a Dunán, le % a Vértes-hegységig, közvetetlenül a magyarok beköltözködése előtt, /-Ja a IX. században, szlávok és germánok laktak vegyesen. Ez a vidék, jL. _3L_ a hol még fennállottak a régi római nagy alkotások, melyeket a népvándorlás viharai sem tudtak megsemmisíteni, s a melyek a honfoglaló magyar nemzetre is hatással voltak, ekkor már a németek fennhatósága alá került. Itt a kereszténység is gyökeret vert, mind a Garamtól nyugatra eső, s a Morva birodalomhoz tartozó részen, mind pedig a Dunántúl. Pannónia parancsnoka ekkor Arnulf rokona, Luitbold volt, a ki a karinthiai és a bajor részeken is kormányzott, míg a Garamig Swatopluk terjesztette ki hatalmát, a ki haláláig megmaradt a német király egyenrangú, veszélyes ellenfelének. 894-ben bekövetkezett halálával azonban hatalmas birodalma szétfoszlott. Fiai között viszály támadt az apai örökségért, s ezt a németek siettek felhasználni. hogy szláv szomszédaikat adófizetőikké tegyék. A magyar nemzet megjelenése azonban rövid i ^ő alatt megváltoztatta a helyzetet. A magyarok 895 őszén ereszkedtek le a Tiszahátra s 896-ban már egészen a Dunáig nyomultak előre. 896 és 900 között döntötték meg a Morva birodalmat s az utóbbi évben Pannoniát is elfoglalták. 900-ban már a mai Esztergom vármegyének a dunáninneni, valamint a dunántúli része is hatalmukba került. A magyarok már 899-ben, tehát akkor, midőn Itáliába törtek, végigszáguldoztak Pannonián. Utjókat mindenütt a pusztulás jelezte, mely alkalommal a keresztény egyházak is megsemmisültek. A 900. év derekán az egész magyar nemzet átkelt a Dunán és nagyobb harczok nélkül egész a Rábáig hatolt. Pannónia éjszaJki részén, bár e terület gvéren volt lakva, a beköltözködő magyarok néhány szláv falura és germán telepít vényre akadtak. A szlávok egyik főfészke, az egykori római Salva Mansio helyén, a Duna jobbpartján emelkedő, meredek dombon, kétségkívül erődít vény-jelleggel bírt. Ez a hely a mai Esztergom, mely név valami szláv Stigrcin-íéle elnevezésből alakult, melyet a honfoglalók az itt lakó népektől kölcsönöztek, mely azonban idővel nyelvünkhöz idomult. Még az 1156. évi oklevélben is ,,Stigranensi suburbio, . . . sede" alakban fordul elő, a franczia Odo de Diogüo azonban már ez időtájt, alkalmas nt hallomás útján, Estrigunt-noik nevezi, tehát a közhasználatban már ekkor mai neve lehetett elterjedve, míg az egyház okleveleiben eredeti elnevezését, latinos alakban, (Strigonium), napjainkig fenntartotta. (Pauler Gy. : A Magv. Nemz. Tört., I. 35. és 501. Knauz : Mon. Eccl. Strig. I. 10 7. 110.) A beköltözködő magyarok az itt talált szlávokat és germánokat nem irtották ki, hanem szolgaságra vetették, meghagyván őket tanyáikon, telepeikben, melyeknek neveit is átvették. Innen maradt fenn azután a sok idegen helynév, még a legmagyarabb vidékeken is. Ezen az úton haladva, megtalálhatjuk az egykori szláv és germán telepeket a mai Esztergom vármegye területén. Szláv eredetű helynevek : Béla