Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE ŐSTÖRTÉNETE - Az araviszkok - Az azalok

Esztergom vármegye őstörténete. 196 Az araviszkok Az azalok. gombán, Ebeden, Lábatlanon, Nyergesújfalun, Piszkén. Tokodon, Bényen, Kéménden, Köbölkúton, Nánán és Szőgyén határában. E nép már erődített helységekben lakott. Kivált a Duna mentén, kőből és fából összekötött erődítményeket épített. Lakóházaik deszkából és füzfagalyból sövényszerűen készültek és szalmával vagy náddal voltak fedve; kőházakat csakis a római uralom alatt kezdtek építeni. A földmívelésben szorgalmasak voltak. Termeltek búzát, kölest, muhart és a szőlőtermelésben korán tökélyre emelkedtek, azért igen hihető, hogy vidékünkön az első szőlőtelepítők ők voltak. Mivel Bregetiot és Aquincumot a kelták alapították, a mit e helyek kelta eredetű nevei bizonyítanak, bizonyos, hogy Esztergomnak alapítói is ők. Egyáltalán Magyarország régi városai mind az ő alapításuk. Ilyenek : Arrabona (Győr), Sabaria (Szombathely), Scarabantia (Sopron), Mursa (Eszék), Singidunum (Belgrád), Novidunum (Kár oly város). (Salamon, Budapest története I. 117. és Latkóczy, Hampél, Pallas, Kelták. Az araviszkus nép és emlékei. Budapest régiségei I. 31—72.) A kelták több néptörzsből állottak. Bölcsőjük Közép-Európa volt, a honnan előbb Galliába, Hispaniába és a brit szigetekre nyomultak, majd Kr. e. a IV. században Itáliát, Illiriát és Csehország területét lepték el. 334-ben szövetséget ajánlottak Nagy Sándornak és ekkor foglalták el Pannoniát is. A kelták egyik törzse az araviszkok vagy eraviszkok voltak. Ezek laktak Alsó-Pannoniában, melyhez Tolna, Fehér, Pest, Esztergom és Komárom vármegyék egy része tartozott. A kelták másik törzse volt az azal nép, melyet Ptolomaeus is említ, (L. III. e. 28.) és feliratokban is meg van örökítve. A Duna jobb oldalán laktak (Carnuntum Petroneltől kezdve), Sopron, Győr, Komárom és Esztergom vármegyékben. (Katancsich, Commentarius in C. Plénii S. Pannnoniam 24.) Vármegyénkben sírkő tartotta fenn az azalok emlékét, a melyet 1901 aug. havában találtak Sárisápon. E kő az ott felfedezett római fürdő alapfalába volt beleépítve. A sírkövön nőalak van, az azalok viseletében. A kő felirata : AICCA CANSALLI ASAL ANNORV NI XL. RACIO VXO RIS SVAETITVLVM POSIT a mi szabadon magyarra fordítva : Cansalnak leánya, Ajka azal, a ki 40 éves korában meghalt. E sírkövet Racio állította nejének. Nem lehet itt helye annak a nézetnek, hogy a feliratban ép azért volt megjelölve az azal néptörzs, mert az nem itt tartózkodott. Nézetem szerint az azalok a rómaiakkal és más törzsbeliekkel keverve laktak itt és csupán ezért találták szükségesnek a feliratban annak feljegyzését, hogy a megholt azal volt. Különben az azaloknak tényleg volt saját, rendezett nemzetiségi összetartozásuk, melyet civitásnak neveztek, ép úgy, mint a boioknak. E két civitásnak főnöke volt Volkacius, a Duna-part prefektusa, mint ezt sírirata tanúsítja. (Böcking, Notitia dignitatum II. 736. Aschbach, Die Boir und AsaHer in Pannonién.) Volkacius római nagyúr és magas állású tiszt volt, akit bizonyára a rómaiak hatalma emelt az azal néptörzs főnökévé, mert a néptörzs meghódolt a rómaiaknak, sőt a rómaiak nyelvét és kulturáját is elfogadta. A kelták temetkezése régebben az elhamvasztás volt. A hamut edényekbe szedték és kövekkel védve, másfél méter mély vermekbe helyezték el. Az edények kicsiny fülű fazekak, tálak, apró csészék és pedig többnyire durvább kézművek voltak, kevés közöttük a díszített. Azok, a melyeket Dorog határában találtak, ügyesebb mesterre vallanak, díszítéssel bírnak és a római edények alakját utánozzák. Ezekben bronzfibulák és más tárgyak is voltak. Az Ispitahegy környékén találtakban vasszegféle is volt. A legnagyobb edények a Szamárdhegy déli oldalából kerültek elő ; ezekben vörösre festett csontgyűrűk és bronzékszerek voltak. A szőlőknek újból való telepítésekor sok hamvveder