Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE ŐSTÖRTÉNETE - Paleolith- és neolithkor - Rézkorszak - A kelták

ESZTERGOM VÁRMEGYE ŐSTÖRTÉNETE. A történelem az emberek legelső tevékenységének megfigyelésével kez/% dődik. Midőn nyomaira akadunk az emberek működésének, akár /--% csontjaikat, akár eszközeiket találjuk: létük, működésük bizonyí—tékáit bírjuk, melyek a történet megírásának kiindulási pontjául szolgálhatnak. Esztergom vármegye területén barlanglakók nyomaira nem akadtunk, mert oly barlangokat nem találtunk, melyek jeleket mutatnának fel arról, hogy egykor benne ősemberek laktak. E vidékre már fejlettebb igényekkel jöttek az első telepedők, a kik az állatcsontokból, szarvasok agancsaiból készített szerszámaik mellett, már kőszerszámokat is használtak, s így nem voltak kénytelenek barlangokban, vagy földbe vájt üregekben lakni, hanem készíthettek valamilyen sátrakat, vagy kunyhókat. Esztergom vármegye területén temérdek sok helyen találhatók az agancs- és csonteszközök a pattintgatott (paleolith), de nagyobb számban a csiszolt (neolith) kőszerszámokkal együtt. így magának, Esztergomnak határa, kivált a Strázsaés Ispitaliegy vidéke gazdag ilyenekben. A Borzhegyen történt ásatás több ily eszközt hozott napvilágra. A neolith-nép már tartott háziállatokat, ismerte a földmívelést és gyakorolta a halászatot. Szigonyát, horgát csontból készítette. Tudott hálót szőni. Az agyaggal is kezd dolgozni. Készít belőle edényeket, díszítésre gyöngyöket, stb. Az első telepedések helyein, vagy közelében keletkeztek a későbbi helységek. Ama barlangokat, vagy földbe vájt üregelet, a melyek erdőkben, vagy félreeső, nehezen hozzáférhető vidékeken most is bőségben vannak és emberi kultura nyomaival bírnak, ősemberek lakhelyeinek tartani nem lehet. Azok többnyire a tatárjárás és törökpusztítás idejéből való búvólyukak voltak, mert az ott talált tárgyak nem vezethetők vissza az ősidőkre. Esztergom vármegye vidéke, átmetszve a Dunától, melynek iránya a kereskedésnek is irányt adott, alkalmas talajt nyújtott a cserekereskedésre. Az itt tenyésztett és termesztett árúk fejében szerezhettek vörösréz-tárgyakat ; kezdetben eszközöket, később pipere-tárgyakat. Az Ispitahegyen talált, százat meghaladó piperetárgy valamely kereskedőnek készlete lehetett. Az esztergomi felső hév vízfolyó medrében talált csákány, a Pilismarótnál lelt szekercze és sok egyéb vörösréztárgy, tanúi az itt, ilyenek iránt előszeretettel bíró lakosságnak. Ily tárgyak liasználhatása megteremtette az egyéneknek egymáshoz való kapcsát ; fejlődtek a nemzetek. A nemzetekről, népekről már a történelmi feljegyzések is szólnak. Beszélik, hogy Nagy Sándor idejében (f 323 ápril 21. Kr. előtt), a fiumei öböl körül lakó kelták éjszak felé vonultak és ellepték a Duna vidékét. A pannon néptörzs, a melytől a Dunántúl vidéke ,.Pannónia" nevét nyerte, voltakép nem is ott lakott, hanem a dalmát tengerparttól befelé, le a Bocche di Cattaróig. (Fröhlicli : Magvarország területe a római hódítás előtt. Szilágyi : M. Nem. Tört. I. XXXI.) A kelták a bronzot s később a vasat mívelték. A bronzkultura nyomait vidékünkön igen dúsan találjuk és pedig oly eszközöket, melyek a földmívelésre is szolgáltak. Tekintélyesebb leletek fordultak elő : Bajnán, Eszter0* Paleolith- és neolitlikor. Rézkorszak. A kelták.