Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

TERMÉSZETI VISZONYOK - Bányászat - Vizei

4 Természeti viszonyok. Bányászat. Vizei. A fiatal törések a régiek irányát követik s ugyanaz a tendencziájuk. 5. Ötödik periódusnak volna nevezhető egy fiatal harmadkorú emelkedés, a mely mellett Gerecsében is vannak bizonyítékok. Eruptiós kőzetek magában a Gerecsében nincsenek, csak éjszakon Lábatlannál, továbbá keleten Esztergom mellett látszik úgy, mintha a börzsöny-esztergomi trachit-tömzs trachitos kőzetei átnyomúlnának a Dunán. Geologiáját Liffa Aurél a következőkben állapítja meg : Legrégibb kőzet a felső triász dolomitja, aztán a felső triász megalodus mészkő-je. A jura az alsó liaszszalés közép liaszszal van képviselve, kizárólag csak az éjszaki oldalon. Kréta két helyen van Neokom-koru homokkő alakjában. A eoczent a Nummulites lucatanus (mészkő és agyag) Numm. striatus (mészkő és homok)-ban látják. Az oligocen cyrenas-agyag és pectunculosus homokkő mutatja. Az alsó mediterránt kavics. Erre következik a pannóniai emelet (congerias agyag és homokkő) A diluvium édes vízi mész, lösz és homok- területekben tűnik fel, az alluvium agyag és mocsaras területek által. A vármegyében a bányászat főleg a kőszén-telepek kiaknázására irányú. A kőszenet 1805-ben fedezték fel a vármegye területén, a herczeg Sándoi birtokon; 1812-ben már okleveles bányásza volt az uradalomnak s 1819-ben már szélesebb körben ismerték a vidék kőszéntartalmát, így Beudant franczia geologus hagyott róla adatot. A bányászat fejlődése azonban nagyon lassú volt s csak az ötvenes és hatvanas években indúlt nagyobb lendületnek ; nagy jövő áll előtte még mindig, mert a széntelepek vastagsága, elterjedése, valamint a szénnek kiváló minősége miatt, első helyen áll a magyarországi barnaszénterületek között. Legelőször Nendtvich Károly vizsgálta meg 1846 előtt s úgy találta, hogy a bánáti és baranyai barnakőszéntől lényegesen külömbözik, vaskovandot és ammoniak-timsót tetemes mennyiségben tartalmaz, s ezért főleg különféle technikai czélokra ajánlotta. Később sokan foglalkoztak e szén vizsgálatával és a széntelep megbecsülésével; különösen nagy érdeme van ezen a téren Hantken Miksának, a ki számos művében tárgyalta az esztergomi szénterületet. Ö írja, hogy e vidék széngazdagsága rendkívüli és kimeríthetetlen s a szén minősége a legkitűnőbb. Egyéb ásványi anyag is van, a melyet gazdag értékben lehet találni a vármegyében. Ilyen a mész, melyet már a múlt század elején nagy mennyiségben égettek Kesztölczön. Már Fényes Elek mondja, (1837) hogy Sárisápon /oszló agyagot, Mogyoróson fazekas-agyagot, Esztergom körül keserűsót s Bajnán fehér, finom fövenyt ásnak, a melyet üveghutába messze elhordták. Epületkövet a pilismaróti és esztergomi kőbányák adtak ugyanekkor bőven. Ma is megvannak mindé termékek, de ma sem részesülnek kellő kihasználásban. A vármegye vizei közül a legfőbb hely a Dunát illeti. A Duna Süttővel szemközt, Dunamocs alatt lép be Komárom vármegye felől, középen vágja ketté a vármegyét s körülbelül 50 kilométert tesz meg területén. Dömösön alúl lép ki a várm?gye területéről s hatalmas hegyek között tör át, mintegy kettémetszve őket. Süttőtől Esztergomig tizenhárom kisebb-nagyobb szigetet alkot ; ezek közül nagyobbak a muzslai alsó sziget, a tát-ebedi, a Körtvélyes és Nyáras, valamint a prímás szigete Esztergom alatt. A hatalmas és valóban méltóságosan tovahömpölygő folyó legszélesebb Esztergom mellett, legkeskenyebb Ebednél ; ártere legnagyobb Nyergesújfalunál s legkisebb Lábatlan mellett. Legmélyebb Nyergesújfalunál és legsekélyebb Ebed alatt. A víz, már mikor belép a vármegyébe, erősen szennyezett; Esztergom fölött Rigler, a ki 1894-ben végzett vizsgálatot a Duna vizén, minden milliliter vízben 600 baktériumot talált, alatta pedig 3000-et. Hal elég dúsan van ma is a Dunában, de a múli század elején még jövedelmező viza-halászata is volt. Másik jelentékenyebb folyó a Garam, a mely azonban csak rövid úton érinti a vármegye keleti szélét ; Bény fölött jön be a vármegyébe s Nána határa fölött egy darabon a határszélen halad, majd átmegy Hont területére és Kövesdnél ömlik a Dunába, alig egy kilométerre az esztergomi határtól ; még két századdal ezelőtt Párkány városán keresztül folyt. Ez a sebesvizű kis folyó haláról s hajdan rákjáról volt híres, sok volt rajta a malom és máig egyik főiránya a tutaj-fakereskedelemnek. A Garamba ömlenek a vármegye balparti kisebb patakjai, a Szikincze, a Kétyi víz, a Párizsi csatorna. A jobbparti patakok a Dunába sietnek, ezek között legnagyobb a Dorogi víz. Az egész vármegyében kevés a víz, a két főfolvó aránylag kicsiny vidéket elégíthet ki, a többi vízmedrek pedig olyan